A dalról

A dal a legegyszerűbb, ugyanakkor a legnehezebb műfaj. Ha igazi, akkor ott vér folyt. Ha nem folyt vér, akkor nem igazi. Manapság mintha csak az utóbbi típusba tartozó dalok születnének. Termékek. Észre sem vesszük, hogy megtöltik az agyunkat a semmivel.

Miből áll egy dal? Szó és dallam. A régi szép időkben ez valóban így is volt: egy szál ének. Manapság ezt kevesen vállalják be, de van modern technika, villanygitár, gombnyomásra tuc-tucoló szinti, a feladat ezen része tehát letudva. Lássuk a szöveget. A szabad, hangok által nem kísért prózában több a lehetőség, pontosabban, terjengősebben lehet fogalmazni épp ezért nagyobb a lehetősége a fecsegésnek. Az író pontosan azt tudja leírni, amit szeretne, épp ezért nem tud kitörni saját személyiségének, világnézetének korlátai közül (az igazi író persze igen). A zene kalodájába zárt szöveg gyakran recseg-ropog, de épp ez a kényszerűség szül gyakran meglepő asszociációkat, csillogóan szellemes szófordulatokat, új gondolkodásbeli csapásirányokat. Dalszöveget írni (gondolom én) inkább felfedezés, mint kijelentés, inkább a tudalatti, mint a tudat megnyilvánulása. Már ha valaki vállalja a küzdelmet. Ha a feladat nehéz, kéznél a segítség, a jól bevált patternek özöne: "Mér' hagytál el engem", "fogd a kezem", "megint vár a nyár", stb. Ez az a fajta dal, ami semmit nem jelent.

Úgy tűnik, sok rádióadó pont azért favorizálja ezeket, nehogy véletlenül gondolkodnia kelljen a szegény hallgatónak. Ha odafigyel, nem tud dolgozni! Elég annyi, hogy tetszik, vagy nem tetszik neki, esetlegegy kis táncika (csak ne legyen bonyolult a ritmus), sok ismétlés (minél hamarabb legyen ismerős) de nem fordulhat elő, hogy megváltoztatja az életét. Isten ments! Csak semmi tragédia. A bukott hős már nem divat, túlzottan megterhelő az együttérzés, sokkal kellemesebb az életet a szemránckrémek mélységéig átlátni, a többi csak felesleges nyűglődés. Ha jól sejtem, ma már főiskolákon tanítják a könnyedség, az üresség tálalásának rafinált módszereit, úgy hívják: marketing. Szép magyar szó. Már az elnevezés is árulkodó, olyan tudományosan hangzik, pedig szimpla cigánykodást takar (elnézést kérek minden romától, de ez is csak egy olyan szó, mint a "cigánypecsenye", vagy a "cigánymeggy"). Ugyanígy éljük manapság a csillió megawattos fény- és hangorgiák korát. Csak maga a lényeg maradt el szép lassan az egész űberharsány médiatüzijátékból: a szó és a dallam, ami valamit közöl, vagy elgondolkodtat.

Tanulság

- Rendben van, - mondhatod Kedves Olvasó, - de ez csak üres hőbörgés, ezt a fajta terméket nem kell fogyasztani és kész.
Igazad van. Azért én idekényszerítek egy tanulságot, amit a mindennapi életben folyton elfelejtek:

Nem az a legnagyobb bűn, ha olyasmit teszünk, vagy mondunk, amivel ártunk másoknak, hanem az, ha nem teszünk meg, vagy mondunk ki valamit, ami fontos.

• Ilyen az üres dal: figyelmet követel, de nem mond semmit.
• Ilyen a gazdag, de érzéketlen szülő: mindent megad, de a szellem és a lélek elsorvad mellette.
• Ilyen a fejlett Európa: minden problémára nyújt praktikus megoldást, csak az élet súlya és értelme vész el benne.