A szakértőről

Óvatlanul ottragadok a képernyő előtt a reklám alatt és mit hallok: "hialuronsav".

- Anyám! - mondom magamnak - Kik ezek és miről beszélnek?

Mivel sejtelmem sincs arról, mi az a hialuronsav, azt gondolhatom: "Nahát, ezek az emberek aztán igazán értik a dolgukat!" és már be is dőltem, rohanok az üzletbe vásárolni, mert ha valaki olyan bűvszavakatRészletek
Egyszer gyógyszertárban jártam és kezembe akadt a Patika (vagy Szimpatika?) című ingyenes magazin, melyben a drága Popper PéterRészletek
Pszichológus, pszichoterapeuta. arról értekezett, hogy (szabad "fordításban"): [idézet:Tök mindegy, hogy egy betegség okaként egy démont nevezünk meg, vagy azt mondjuk: "magas koleszterinszint"] Röhej, nem? Tényleg tök mindegy, mert ezek csak [b]szavak[/b]. használ, amiket én még soha nem hallottam, akkor biztos igaza van! Hál' istennek, a szakértők gyakran vitatkoznak egymással és az ő vitájuk engem arra ébreszt rá, hogy ne higgyek egyiküknek sem. Csak legyintek és azt mondom magamnak:

Vitatkozzatok csak drágáim! Én közben rájöttem, hogy fingotok sincs az egészről (függetlenül attól, hány diplomátok van és milyen nyakatekert kifejezéseket felhasználva fogalmazzátok meg az üres mondanivalótokat). Leszarom, hogy miről beszéltek, többé nem dőlök be a szavaitoknak, élek, ahogy tudok, felelősséget vállalok a tetteimért, nem kérek segítséget semmilyen szervezettől, nem kérek a rendőrségből, a tűzoltóságból, az orvosokból, a biztosítókból, a szolgáltatókból, a politikusokból, elfordulok mindenkitől, aki "segíteni" akar rajtam, mert mind csak azt akarják, hogy ne vegyem észre: egyedül én segíthetek magamon!

A családterapeutának nem működik a magánélete, a pénzügyi tanácsadó nem pénzt keres, hanem tanácsadásból él? Nem tévedhetünk nagyot, ha megfogadjuk Feldmár AndrásRészletek
Kanadában élő magyar pszichológus, pszichoterapeuta. szavait:

Ne higgyetek el senkinek semmit!

Tanuljunk a buherátortólRészletek
Ki a buherátor? Mindannyian ismerjük :) Ő a kacatgyűjtő, a gányoló, a tákoló, korunk reneszánsz embere, a mai polihisztor, a [esszé:A szakértőről|szakértő] ellentéte. , aki bizalmatlan az egyre szaporodó virtuális világokkal szemben, aki nem hisz a szószaporítóknak, hanem mélyen együttérez a költővel, aki így szól:

Én dolgozni akarok!

József AttilaRészletek

Magyar költő.

A szakértők java része persze egyetért ezzel, nem is azzal van baj, ha két kémikus beszélgetésében bukkan fel a hialuronsav szó, hanem azzal, ha a cél a parasztvakítás, a manipuláció. Első körben azt mondanám, szakértőkre szükség van, de nincs szükség azokra, akik a szakértelmet, illetve annak látszatát ki nem mondott célok eléréséhez használják. Második körben viszont még a valódi szakértő létjogosultságát is megkérdőjelezném. Most azt kérdezheted: "Ezt hogy érted? Nincs szükség pilótákra, orvosokra, informatikusokra?" Azt mondom, valójában nincs. Legalábbis nekem úgy tűnik, a szakértők által megteremtett technikai fejlődés nem tett minket annyival boldogabbá, mint amennyibe került. Az "ár" alatt nem csak pénzt, vagyis ráfordított munkaórákat értek, hiszen nem csak mi emberek fizetünk az úgynevezett haladásért, hanem az egész bioszféra (milyen szép szakértő szó :)).

Vagyis, ha eltekintünk az ál-szakértőktől és mélyebben megvizsgáljuk a dolgokat, akkor is azt látjuk, hogy még a valódinak tűnő szakértő is csak mű világot teremt, olyan világot, amire addig senkinek sem volt szüksége, de most, hogy már van, jól meg lehet belőle élni. A "jól megélés"-sel persze önmagában nincs baj. Azzal van baj, ha a szakértő azt állítja magáról, hogy mindent tud és megváltoztatja a dolgokat, miközben a tudása részleges és tevékenységével kárt okoz. És itt látszik kikristályosodni a lényeg: különböztessük meg a mű világot teremtő szakértőt a világ megismeréséhez szükséges szakértelemtől. Az előbbi autópályákat épít, az utóbbi abban segít, hogy megkülönböztessük az ehető gombát a mérgestől. Az előbbi meg akarja változtatni a világot mielőtt teljesen megismerte volna, az utóbbi elismeri, hogy tudása mindig részleges marad majd és a körülmények megváltoztatása helyett az alkalmazkodásra koncentrál. Az előbbi zárt, vagyis csak a végterméket (és nem magát a tudást) osztja meg és azt is csak pénzért, az utóbbi nyílt, vagyis ingyen osztja meg a tudást.

A végére csak kikerekedik, hogy mi a fenét is akartam ezzel az egésszel mondani :)

Utóirat

Ma, amikor már széltében hosszában beszélnek a globális felmelegedésről, lényegében azt látjuk, hogy a jelen szakértői arról értekeznek, mit rontottak el a múlt szakértői. Ugyanezt látjuk a reklámban, amikor egy termékről azt mondják, minden eddiginél jobb, vagy amikor egy választási plakát azt mondja: "Új jelölt, új program". "Új program?" kérdezhetjük. "Miért? Baj van a régivel? De hiszen épp most azt csináljuk! Minek csináljuk, ha rossz?" Miért vegyük meg a terméket most, ha tudjuk, hogy úgyis lesz még jobb, még szebb? Miért higgyünk a jelen szakértőinek, akikből a jövőben azok a múltbeli szakértők lesznek, akiket az eljövendő jelen szakértői meg fognak cáfolni? A megoldás a már említett buherátorRészletek
Ki a buherátor? Mindannyian ismerjük :) Ő a kacatgyűjtő, a gányoló, a tákoló, korunk reneszánsz embere, a mai polihisztor, a [esszé:A szakértőről|szakértő] ellentéte. hozzáállás lehet, melynek lényege az, hogy az aktuálisan elérhető legfejlettebb tudást mindenki számára ingyen elérhetővé kell tenni és többször kell kérdezni, mint állítani, vagyis elsősorban kiváncsinak (szellemi szegénynek) kell lenni és nem szakértőnek.