A szerelemről
„A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkban, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”(Hugo) És, így folytatja: „Manapság már alig-alig merné valaki azt mondani egy emberpárról, hogy „meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt” Pedig így szeretnek egymásba az emberek, és csak így. Ami még hozzájön, az mind járulék, és csak később következik.”
Azt mondják a szerelem elmúlik, nem hiszem. De, ha, nagyon ragaszkodunk ehhez a teóriához, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy a szerelem szeretetté szelídül. Mert, ha nem így van, akkor az, nem volt szerelem, csupán fellángolás, vágyakozás, minden más.
„Ha az ember szeret valakit, mindent könnyűnek talál. A nap fényesebb, a virágok szebbek, az emberek jobbak.”(Ramuz) Nem szabad ennek elmúlnia, és nem is múlik el, ha nem akarom. És nem akarom. Tudom, két ember kell ehhez is. Kell a másik ember is, aki úgy gondolkodik, mint én. Együtt mókáztuk végig az életet, kompromisszumokat kötöttünk, és jóban, rosszban kéz a kézben idáig jutottunk, nagy utat tettünk meg. Váltig hiszem, hogy a szerelem nem múlhat el, csupán szeretetté szelídül.
Hozzászólások
Hát senki sem szól hozzá?
Mármint ehhez az esszéhez. Pedig a szerelem az egyik legfontosabb dolog az életben. Szerencsés vagy, ha azzal élhetted le az életed, akibe szerelmes voltál valaha. Igazi szerelem kevés jut egy életre és bár a korai idők elmúltával jöhetnek viták, az alapélmény olyan mély, hogy mindent elbír. Aki kitart a párja mellett, tényleg szerelmes volt.
De van egy alternatív megoldási javaslatom: ha úgy érzed, szerelmes vagy valakibe, ne közöld vele és ne tégy lépéseket a kapcsolat kiépítésének irányába. A szerelmed tisztaságát úgy őrizheted meg leginkább, ha magadba zárod.
Miért? Olyan ez, mint az autóból nézni az embereket az utcán, miközben valami jó zene szól a CD lejátszóból. Ha még nem próbáltad, próbáld ki! A zenei aláfestés különös szépséggel fűszerezi a legócskább gesztust is. Jobb, ha nem tudod, miről beszél, miért perlekedik, csak hallgasd a zenét és figyeld a mozdulat ívét.
Ilyen a szerelem is: jobb a mindennapok szürke porával nem elfedni a másik lélek szépségének látványát. Mert a szeretet tárgya általában nincs tisztában a saját megrendítő szépségével és ha összebútorozol vele, előbb-utóbb csalódni fogsz.
Egyszer szembe jött velem egy lány. Pár szót váltottunk, sosem láttam többé. Mégis úgy érzem, mélyebb kapcsolat fűz hozzá, mint bárkihez, akivel eddig 1-15 évig együtt éltem. Hát nem rémisztő ez? Semmit sem tudok magamról, ha ilyesmi előfordulhat...