A veszteségről

Még pár nap és egy éves lesz a hír, miszerint:

...vonat alá vetette magát a 74 éves Adolf Merckle, Németország egyik leggazdagabb embere...

állítólag azért, mert a válság miatt elvesztett 1 milliárdot 9,4 milliárd eurós vagyonából. Tragikomikus nem? Mi történhetett?

Mivel búcsúlevelében nem írt tettének okairól, ezért csak találgathatunk, hogy a veszteség volt az, amit nem tudott elviselni. Ha elfogadjuk, hogy tényleg ez volt az ok, akkor mit gondolhatunk a dologról? Hát hülye volt ez az ember? Maradt neki 8,4 milliárd eurója, ami 2268 milliárd forintnak felel meg (ha 1 euró = 270 forint)! Hogy nem vette észre, hogy így is tök gazdag maradt? Persze súlyos az az 1 milliárdos veszteség, de a maradékhoz képest elenyésző, mégis nagyobb a súlya, mint a maradéknak. És itt lehet a kutya elásva! A veszteség! Nem az érdekelte, amije továbbra is volt, hanem amit elveszített. Mintha minden elvesztett 1 euró minimum nyolcszor annyit érne, mint minden megmaradt.

Az eset azért megdöbbentő, mert az emberek általában nem lesznek öngyilkosok még akkor sem, ha egy közeli családtagjukat, vagy mondjuk a fél lábukat veszítik el. Stephen HawkingRészletek
Brit származású vezető elméleti fizikus. már szinte teljesen elveszítette a beszéd és mozgásképességét, mégis a "normális" emberek legtöbbjét megszégyenítő, igen aktív életet él, családja van és kimagaslóan sikeres tudományos karriert fut be. Ő miért "éri be" a maradékkal? A klasszikus helyzet: az egyiknek félig üres, a másiknak félig teli ugyanaz a pohár?

A titok feltehetően a személyiség kiterjedtségében keresendő. Az egyik oly mértékben azonosul a tulajdonával, hogy annak minimális veszteségét sem képes elviselni, míg a másiknak szinte nincs is személyisége, vagy ha van is, ez a személyiség nem olyan "külső" dolgokkal azonosítja magát, mint a test képességei, pláne nem a pénz. Valamilyen mértékben mindannyian a valódi énünkön kívül álló dolgokkal azonosulunk és azt, hogy pontosan mikkel, akkor deríthetjük ki, amikor elveszítjük ezeket a dolgokat. Ha könnyű az elválás, akkor nem volt szoros a kötődés, ha nehezebb, akkor választhatjuk a sértődést (dühöt, kétségbeesést), vagy tekinthetjük az esetet tanításnak, amelyik azt próbálja megértetni velünk, hogy a valódi személyiségünk nem a minket körülvevő dolgokkal azonos. Ezek a "minket körülvevő dolgok" lehetnek a testünkön, sőt a fejünkön belül (gondolatok, eszmék, érzelmek) is! Az egyik leggyakoribb veszteség például az, ha nincs igazunk. Már ezzel a kis vezsteséggel szembenézni is komoly lelki gyakorlat. Minden veszteség arra tanít, hogy mi minden nem vagyunk. Minden veszteség egy lehetőség annak felismerésére, hogy a valódi énünk nem a dolgokban, a formákban, hanem jóval ezek felett van.

Gondolom, az aszkéták, szerzetesek hasonló okból mondtak le a világi dolgokról. A téma teljes kifejtése megtalálható Eckhart TolleRészletek
Német származású, jelenleg Kanadában élő spirituális tanító. könyveiben. Kötelező!