Alternatíva
Az emberi természet örök-e, vagy változhat? Meddig tudja elviselni, hogy emberek létezése ellehetetlenül? Lesz-e idő, amikor a társadalom kikényszeríti a tisztességes megélhetés lehetőségét?
Lehet-e úgy élni, hogy ne kelljen bocsánatot kérni? Urai vagyunk-e minden pillanatnak, minden kiejtett szónak? Van-e szemünk a jóra? Van-e fülünk az esdeklő szóra?
Érzékszervek kellenek és lelkiismeret. A lehetőség adott, csak élni kell vele. Álmodozom csak, szépen szolidan, szelíden. Álmodok, egy emberibb világot, amiből nem hiányozhat az ember, maga. Mert olyan a világ, amilyen az ember. Jó vagy rossz, esetleg elviselhető. De, az, hogy elviselhető, az kevés. Tisztességes kell és emberi. És ebből a világból senkit nem lehet kirekeszteni, kitaszítani. Közösségről beszélünk, de milyen közösség az, ahol nincs empátia, tolerancia, elfogadás, tisztelet. Ahol feltételezések, ítélkezések dominálnak. Az, egy különös világ, melyben az egóval keveredő tudatlanság megalkotja a bűnbakot. Bűnös mindenki, aki másképp mer gondolkodni, élni, létezni. A lelkiismeret felmentést kapott. A legnagyobb bűnben a szegény él, mert már eltartani sem tudja magát. Lisztre emlékezünk,2011-ben, az ő gondolata összecseng a mai állapotokkal. A következőket írta: „Barátom, micsoda kínszenvedés összefont karral nézni az egész lakosság hiábavaló küzdelmét a nyomor ellen, amely a testekkel együtt a lelkeket is megöli. Látni az öregséget pihenés nélkül, a fiatalságot remény, a gyermekkort öröm nélkül.”
Megfelelő intézkedések, jogi előírás kell ahhoz, hogy az életfeltételek lehetőségét előmozdítsák és megteremtsék. A választás lehetősége adott, kérdés csak az, hogy mikor élnek vele? És, ha végre élnek vele, az esetben talán a társadalom is másképp lát majd dolgokat.
Hozzászólások
Válaszaim
"Az emberi természet örök-e, vagy változhat?ˇ
Örök, de most változhat, mert most nem az örök emberit éljük, hanem egy hamis fantazmagóriát. Tehát lehetséges az elmozdulás az örök emberi felé...
"Meddig tudja elviselni, hogy emberek létezése ellehetetlenül?"
Remélem nem sokáig, de félek, nem a fény felé fogunk elmozdulni...
"Lesz-e idő, amikor a társadalom kikényszeríti a tisztességes megélhetés lehetőségét?"
Sajnos, a tisztesség helyett a még mélyebb szellemi és lelki korrupció felé fogunk elmozdulni...
"Lehet-e úgy élni, hogy ne kelljen bocsánatot kérni?"
Lehet, de az az élet rövid lesz...
"Urai vagyunk-e minden pillanatnak, minden kiejtett szónak?"
Neeeem...Csak azt hisszük...
"Van-e szemünk a jóra? Van-e fülünk az esdeklő szóra?"
VAN
"Érzékszervek kellenek és lelkiismeret. A lehetőség adott, csak élni kell vele."
Ámen...
"Álmodozom csak, szépen szolidan, szelíden."
Ne szerénykedjünk...
"Álmodok, egy emberibb világot, amiből nem hiányozhat az ember, maga."
Az álom már kevés, a dühünk olykor jobb irányba mutat...
"Mert olyan a világ, amilyen az ember."
A világ semmilyen, az ember teszi valamilyenné...
[Utóirat nov. 21.-én: hülye vagyok, Te is pont ezt írtad és én egyetértek, és az sem igaz, hogy a világ semmilyen. Inkább "mindenmilyen". Persze ettől nem érthetőbb.]
"Jó vagy rossz, esetleg elviselhető. De, az, hogy elviselhető, az kevés. Tisztességes kell és emberi."
..és igaz. Nem feltétlenül humánus értelemben...
"És ebből a világból senkit nem lehet kirekeszteni, kitaszítani. Közösségről beszélünk, de milyen közösség az, ahol nincs empátia, tolerancia, elfogadás, tisztelet. Ahol feltételezések, ítélkezések dominálnak. Az egy különös világ, melyben az egóval keveredő tudatlanság megalkotja a bűnbakot. Bűnös mindenki, aki másképp mer gondolkodni, élni, létezni. A lelkiismeret felmentést kapott. A legnagyobb bűnben a szegény él, mert már eltartani sem tudja magát."
Ne legyen igazam, de ha eljön a mainál még tízszer súlyosabb válság, akkor majd helyére kerül sok minden azzal kapcsolatban, hogy ki a bűnbak és szükség van-e rá...
"Lisztre emlékezünk,2011-ben, az ő gondolata összecseng a mai állapotokkal. A következőket írta: „Barátom, micsoda kínszenvedés összefont karral nézni az egész lakosság hiábavaló küzdelmét a nyomor ellen, amely a testekkel együtt a lelkeket is megöli. Látni az öregséget pihenés nélkül, a fiatalságot remény, a gyermekkort öröm nélkül.”
Megfelelő intézkedések, jogi előírás kell ahhoz, hogy az életfeltételek lehetőségét előmozdítsák és megteremtsék."
Liszttel egyetérzek, de a jogban nem hiszek, főleg abban nem, hogy majd az előírás és a jog vezet ahhoz, hogy az életfeltételek megteremtődjenek. Azok ugyanis már eredendően is léteztek (a Paradicsomban) és ma is léteznek, ott vannak az orrunk előtt, csak nem látjuk őket.
[Utóirat nov. 21.-én: Többek között épp attól a valamitől nem látjuk őket, amit jognak hívnak és az igazság letéteményeseként lép fel. Azért fedheti el a jog a valódi igazságot, mert felszínesebb és szavakkal sokkal jobban felfegyverkezett, mint az olyan ósdi, a jognál az ember lelkében sokkal mélyebben gyökerező dolgok, mint a morál, a hit, vagy a szenvedély.]
"A választás lehetősége adott, kérdés csak az, hogy mikor élnek vele? És, ha végre élnek vele, az esetben talán a társadalom is másképp lát majd dolgokat."
Ha az ébredés iránt érzett igény csak gazdasági szinten keres megoldást, akkor ez a bizonyos ébredés sosem következik el....
Az álmok nem hazudnak
Pedig nincs más út, a jognak kell megteremtenie azokat a lehetőségeket, esélyeket, amik mindenkinek megjárnak, elvben. Az életfeltételek csak akkor lesznek meg, ha lesz munka és az ezzel járó tisztességes bér.
A szenvedély, harag, düh, jellembéli sajátosság. Az erkölcs íratlan szabály, melyet szocializálódásunk során tanulunk meg, a bennünket körülvevő környezet hatására.
A bűnbak gyártásával fordítottak bennünket egymás ellen, így tehetek azt amit akartak, és persze ők vígan éltek. Nyugtalanít, ha bármi probléma van, előkerül a válság. Széttárhatjuk a karunkat, mi nem tehetünk róla, mindennek a válság az oka. Nem, nem a válság a fő ok, hanem az olcsó munkaerő, és az igen magas munkanélküliség. Valamint a rossz gazdaságpolitika. Munkahely megtartásra iszonyú pénzeket fizet az önkormányzat, az állam. Munkahelyteremtésre kell áldozni, mert csak az hozhatja meg a növekedést, a fejlődést. A tőkét várjuk, na, ez is badarság. Felelősséggel gondolkodó gazdasági embernek mind ezt látnia kellene, de nem látja. Jó szakemberre lenne szükség.
Az erkölcs mélyebben gyökerezik, mint a jog
Szerintem a jog már csak tákolás, kapálódzás ott, ahol nincs eleven erkölcs. A jog szerint a börtön majd visszaszorítja a bűnözést, de valójában ezt a célt sosem éri el. Ha azonban a bűnöst tényleg megérinti az evangélium, akkor a hatás elementárisabb lesz több száz év letöltendőnél. Az erkölcs ugyanis sokkal mélyebben gyökerezik az emberi lélekben a jognál. Ahol van erkölcs, ott nincs szükség jogra, következésképpen az erkölcsi hiányosságokat a jog sosem fogja megoldani.
Hasonlóság
A jog és az erkölcs nem teljesen azonosak, de nem is gyökeresen eltérőek. A különbség az, hogy a jog hatalommal párosuló erkölcs.
Hmm...
Most elgondolkodtattál...
Ha azt mondod, hogy "...a jog hatalommal párosuló erkölcs.", akkor én valószínüleg erkölcs alatt eddig valami olyasmit értettem, ami nem fér össze a hatalommal. Anélkül persze, hogy erről tudtam volna.
Jó támpontot adtál: ezek szerint, amire én eddig "erkölcs"-ként hivatkoztam, az nem fér össze a hatalommal és inkább a köznyelvben "szeretet"-ként, illetve "kötődés"-ként definiált fogalomhoz áll közelebb, vagyis sokkal inkább érzelmi, mint intellektuális módon megragadható fogalom.