Az egyénről és a társadalomról

Induljunk ki abból az egyszerű állításból, mely szerint egy közösség akkor jár a legjobban, ha a legokosabb ember(ek) vezeti(k). Miért? Egyrészt azért, mert biztosan ő ismeri az aktuálisan ismerhető teljes igazságot, másrészt azért (és ez az "egyrészt"-ből következik), mert ha az aktuálisan ismerhető teljes igazságot ismerő ember vezet, akkor mindenki őt követi, vagyis viták és szétforgácsolódás helyett az összefogás uralkodik.

Hamvas szerint az őskorban az uralkodók a szellemi kaszthoz (bráhmin) tartoztak és erről a tényről a szent könyvek (Hamvas terminológiája szerint: a hagyomány) nyomán a világ minden táján egységesen tudtak. Ez a pótolhatatlan elme minden könyvet elolvasott, majd ezek alapján szelektálta a fontosakat, majd további könyveket olvasott és eljutott egy olyan alapállásig, amit megvalósítani ugyan nem volt lehetősége, de hírt adni róla igen. Szerintem nyugodtan hihetünk neki. Saint-Exupéry egy olyan uralkodóról írta CitadellaRészletek
Saint-ExupéryRészletek
Francia író és pilóta. Leghíresebb műve a Kis herceg. legutolsó (bár nem legutolsóként megkezdett), halála után négy évvel kiadott, befejezetlen írása. Cselekmény nélküli regény, egy berber király gondolatainak folyama. című művét, aki megvalósítja ezt az alapállást, vagyis valóban Isten nevében uralkodik (vagyis szellemi vezető, vagyis bráhmin). Hogy neki miért higgyünk, azt nem tudom megindokolni, csak annyit mondhatok, akinek füle van, az hallja. A két író nagyjából egyidőben (a XX. század közepén) találta meg nagyjából ugyanazt a gondolatot és ez a gondolat ebben az időben elég korszerűtlen volt (Vagy mégsem? Ez volt két ál-isteni fényben tündöklő diktátor feltűnésének kora, Hitleré és Sztáliné is), ma pedig főleg az.

Ma ugyanis a demakrácia a divat. Ez dióhéjban annyit jelent, hogy annak is egyet ér a szavazata, aki okos és annak is, aki buta. A gyakorlatban ennek az az eredménye, hogy előtérbe kerülnek az anyagiak, vagyis az, amit a buták éreznek fontosnak, mert érzik a bőrükön. Az okosok nem csak az anyagiak szerint döntenek, de szám szerint kevesebben vannak és leszavazzák őket a buták. A társadalom tehát az elbutulás (elanyagiasodás) felé tart, mert egy szavazatot ér egy buta és egyet egy okos.

És itt érünk el addig a fajta "egy"-ig, ami pontosan az ellentéte annak, amiről a "minden egy" szól. Arról az "egy"-ről van szó, amiből több van. Már önmagában is paradox: hogyan lehet az "egy"-ből több? Egyéniség! Alig bukkant fel, de mintha máris divatjamúlt lenne. Milyen miliő az, ahol egy egyéni frizura bármiféle hatást kivált? Aki ma a hatvanas években él és megpróbálja megvalósítani önmagát, szerintem ciki. A punk, az emo, a "rock örökké él" és egyéb hitvallások pont hogy nem eredetiek, lényegükben mind épp eredetieskedésükben közösek! Az eredmény az egyediségre törekvő és épp emiatt mérhetetlenül unalmas, egységes masszává váló tömeg műve: a globalizációRészletek
Egyszer hallottam egy elmés megjegyzést a globalizációval kapcsolatban:[idézet:A globalizációt nem csinálják, hanem történik.] Lehet ellene tüntetni, lehet szidni a bankokat, a McDonald's-t (-ot, -et, -öt???), de mindez értelmetlen. A globalizáció akkor is létezni fog, ha betiltjuk. . A globalizáció (már ha meghatározható alanyként) kedveli az "egyéniségeket", ugyanis kolosszális piaca van az egyediségnek: amikor a reklám tegez engem, haverkodik, könyökével megbök és összekacsint velem, akkor az egómat hízlalja és tudja, hogy megveszem a terméket, amitől különbözni fogok másoktól. És mivel huszonháromezret ad el ebből a termékből, pont olyan leszek, mint a többi. Minden "underground"-ot felzabál a "termék"-ség, minden eredetiség egyre hamisabb. Remélem a pokoli végkifejlet Isten malmára hajtja a vizet, vagyis előbb-utóbb lelepleződik az egyéniség hamissága és nem lesz más lehetőség, mint visszatérni a közösségbe.

Az egyéniség ugyanis hamis, vagyis pontosabban hiábavaló, azaz reménytelen, bár szükséges rossz. Túl kell esni rajta. Egy ember ugyanis nem ember, de mi, városi puhányok azt hisszük, hogy ilyesmi létezik. És addig, amíg a falu kiszolgál minket, valóban létezik és tényleg szükséges, hogy megszülessen, csak azért, hogy amikor majd nem lesz mit enni és inni, autonómabb módon léphessünk Isten színe elé. Az igazán önző lénynek meg kell születnie ahhoz, hogy megszülessen az igazi közösség. Ha egyáltalán van remény az igazi közösségre és nem csak az Ördög által megcsalatva téblábolunk majd mindörökké.

Szóval itt van nekünk ez a viszonylag új játékszer, az egyéniség, ami a demokráciában meglehetősen szabad és mindenki úgy fejezi ki, ahogy akarja. Elvileg eljött nekünk a Kánaán. Elvileg. A gyakorlat viszont sajna azt mutatja, hogy a szabadsággalLétrehoz
Nem létező esszé. párosult önmegtalálási és önkifejezési hullám nem létező embereket, hanem szabványos lárvákat eredményezett. Paradox módon, minél inkább szabad az egyén és minél inkább fejezi ki önmagát, annál inkább tűnik el és válik senkivé. A fent említett két szerző azt állítja, hogy az ember csak akkor lesz valaki (létező ember), ha alárendeli önmagát valami nála nagyobbnak. A szabad és egyéni ember önmagában csak bohózat lehet, akinek a célja önmagában van, szükségképpen jelentéktelen lesz. Az egyén szabadságának csak annyiban van jelentősége, amennyiben feláldoztatik. A szabadság önmagában nem érték. Értékké akkor válik, ha lemondunk róla. Az embert nem az önfenntartás (erre az állat is képes) és az önkifejezés teszi naggyá, hanem az önként vállalt odaadottság. Ez a szerelem és a vallás lényege. Manapság azonban ritka az igazi szerelem és ritka az őszinte hit, viszont burjánzik a világnézet, a divat, a szórakozás, az élmény, vagyis minden, ami elválaszt a többiektől. Az egyéniség azonban múlandó és mivel klisékből rakja össze magát, értéktelen és pótolható. Valódi egyéniség nem attól születik, hogy valaki az akar lenni, hanem azzá válik, anélkül, hogy akarná. A valódi egyéniség nem csinálmány, hanem megtörténik, mégpedig az enyén felett álló erők által. Az ember ugyanis önmagában nem ember. Csak akkor kezd el létezni, ha önmaga fölé mutat, az önmaga fölött állóval azonosul. Ha egy darab földet körbekerítek és azt mondom, mostantól ez az én otthonom, ez vagyok én, akkor nem megvalósultam, hanem megtagadtam mindent, ami a kerítésen kívül van, ami nem én vagyok. Az egyéniség börtön, kizárás és önkorlátozás.

Az ember szociális lény. Az egyén akkor teljesíti ki önmagát, ha lemond önmagáról. Az önrendelkezés lényege az, hogy kinek, vagy minek adom oda magam. Létezni annyi, mint feláldoztatni (JézusRészletek
Jézus az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike.a kereszten?). Amilyen mértékben áll az egyed életének középpontjában önmaga, olyan mértékben veszíti el a kapcsolatot a többiekkel és olyan mértékben vész el a stabil valóság. A valóság ugyanis nem egyéni, ugyanakkor nem objektív, hanem közösségi produktum. Régebben a valósággal kapcsolatos viták nemzetek, majd osztályok és családok között zajlottak, ma már két egymást követő generáció sem ért egyet, sőt minden egyes egyén harcban áll az összes többivel, még a házastársak is. Az energia arra megy el, hogy a falakat erősítjük, amit viszont a falak védenek, csökevényesedik és nem talál utat a másikhoz. Mindeközben az is igaz, hogy az egyén szabadságát ki kell vívni, mert a valódi közösség autonóm egyének együttműködése és nem önállótlan alkatrészekből parancsra összeépült gép. A megoldás az lehet, ha az egyén megpróbál kapcsolatba lépni az egész emberiséggel. A globalizációbanRészletek
Egyszer hallottam egy elmés megjegyzést a globalizációval kapcsolatban:[idézet:A globalizációt nem csinálják, hanem történik.] Lehet ellene tüntetni, lehet szidni a bankokat, a McDonald's-t (-ot, -et, -öt???), de mindez értelmetlen. A globalizáció akkor is létezni fog, ha betiltjuk. sok veszély rejlik, de talán van egy előnye: az egész Földre kiterjedő kapcsolati hálót kínál. Ebből azonban nem azt kell leszűrnöm, hogy káosz van, hanem be kell építenem magamba mindent, el kell nyelnem ezt a káoszt és meg kell emésztenem. A világ annak ellenére jó hely, hogy bármikor a fejünkre omolhat.