Az időről
Ez az esszé a BUÉK 2012
Üdv szellemben ittasak!
Körülbelül fél tizenegy felé láttam a fogyó Holdat nyugati irányban a horizont alá bukni. A szilveszter éjfélt mi a naphoz mérjük, mindenki trombitál éjfélkor, de ez a Holdat nem érdekli, ő a saját fázisához igazodik. Tavaly talán épp telihold volt szilveszter éjjel, jövőre talán épp a növekvő hold kel majd ugyanekkor.
című cikk folytatása.
Richard Feynman szerint a Világegyetem összes lehetséges állapota egyszerre létezik. Minden elemi részecske minden pillanatban dönt arról, hogy a lehetséges állapotai közül melyikbe lép át a következő pillanatban. A kvantumfizikában nem olyan szigorú az okok és okozatok összetartozása, mint a mi látható világunkban, vagyis a részecske döntése valójában nem is döntés, hanem a két (vagy több) lehetséges választás egyidőben való megvalósítása.
Feynman szerint az egyes világokban döntésnek látszik az esemény, mert a részecske vagy így, vagy úgy viselkedik, ám a valóság az, hogy a részecske mindkét lehetőséget egyszerre megvalósítja, de ebben a pillanatban az egy világból kettő lesz: az egyik az, ahol a részecske így, a másik az, ahol a részecske amúgy viselkedett.
Az észlelő csak annyit lát, hogy a részecske például "úgy" viselkedett (és nem "így"), de ez azért van, mert az észlelő az "úgy" világba ragadt bele, azon a világvonalon haladt tovább. Persze az "így" ágon is továbbhaladt valaki, de az már nem ugyanaz az észlelő, mert nem csak a részecske vált ketté, hanem az egész világ, beleértve az észlelőt is.
Minden részecske minden pillanatban választ néhány lehetőség közül, képzeljük el, hány új Világegyetem keletkezik minden pillanatban és ehhez vegyük figyelembe, hány elemi részecske létezik az ismert Világegyetemben.
Hamvas
Író, filozófus, könyvtáros.
valahol azt írja, hogy az individuum fogalmát igazából a kereszténység vezette be. A kereszténység felbukkanásával egyidőben jelent meg az egyéni üdv kérdése. Addig nem létezett egyén, csak kollektívum és az időt is meglehetősen nagyvonalúan kezelték. A kereszténység megjelenésével az idő leszűkül, a teremtés- és üdvtörténet párezer évre zsugorodik. Nem meglepő, hogy épp az a természettudomány fedezi fel ismét az idő igazi mélységeit, amelyik alapvető célul a kereszténység trónfosztását tűzte ki. Az most mellékes, hogy ezáltal feneketlen reménytelenségbe taszította az emberiséget.
Pontosabban dehogy mellékes, hisz pont ezen áll vagy bukik a jelen pillanat. Mert hiszen a kereszténység nem létrehozta, hanem csak konstatálta az egyén létrejöttét és megpróbálta megoldani a frissen létrejött problémát: ennek az egyénnek múlandóságát, vagyis megpróbált egy olyan új, örök rendszert definiálni, amibe ez a bizonyos frissen felbukkant egyén beilleszthető és ami által ennek az egyéniségnek a léte igazolható és ehhez a léthez értelem rendelhető, vagyis a múlandóba az örök újra visszacsempészhető.
Ne tévesszen meg minket a "visszacsempészhető" szó. Itt nem bűn történt. Sőt: az egyéniség felbukkanása hallatlan veszélyt hozott az emberiségre. A kereszténység látja ezt a veszélyt a legpontosabban, és aki a kereszténység ellen küzd, az az utolsó szalmaszálat engedi el, ami még a szakadék fölött tart minket. A kereszténység a szellem utolsó kísérlete arra, hogy ezt a lépést megakadályozza.
De úgy tűnik, már késő. Nietzsche
Német filozófus. látta ezt, ezért mondja a Zarathustrában, hogy az ember "veszélyes általmenés". A kereszténység trónfosztása valószínűleg visszafordíthatatlanul megtörtént. Erről nem tehet senki: se a kereszténység, se Nietzsche, se a tudomány. Nincs visszaút a Paradicsomba. Isten emberré lett és rajtam keresztül néz szembe a múlandósággal. Emlékszem még az örök boldogságra, de már soha nem lehet az enyém. Végérvényesen a Pokolra vettettem, mert megfertőztettem a tudás bűnétől. Ez már a gödör alja, ideje elkezdeni felkapaszkodni.
A felkapaszkodás első lépése az, hogy megnézzük, mit is jelent számunkra az idő. Mert a titok az időben rejlik. Minden pont, ahol nemet tudok mindani az idő könyörtelen hatalmának, egy lépéssel visszább visz az örök-séghez. "Visszább"? Hát megint a visszafelé utat választjuk és nem a "veszélyes általmenést"? Ha túllépünk az időn, ez már mindegy. A "túl" nem előre van és nem vissza, hanem éppen hogy "túl".
Nem tudom, ez pontosan mit jelent...
Utóirat: A Biblia az első szent könyv, amelyikben a legtöbb név olvasható. Családfák: X nemzé Y-t, Y nemzé Z-t. Mintha arra történne kétségbeesett kísérlet, hogy megtartson mindenkit. Majd eljő a Megváltó, hogy minden arra érdemest maga mellé ültessen az idők végén. A Bibliában a Világ története tényleg rövid. Talán azért, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, hogy nem bír mindenkit megtartani? Túl sok az egyén, túl sok a név? Nem csalás ez, hanem kétségbeesett kísérlet. A tudomány azért képes évmilliókról beszélni, mert személytelen. Az orvos is személytelen, amikor műt. De e miatt a személytelenség miatt lehet atombombákat hajigálni másokra.
Aki elfordul Jézustól, annak önnön múlandóságával kell szembenéznie. Ezt ma már csak cinikusan és embertelenül lehet megtenni. Mert nincs visszaút a Paradicsomba. Vagy Vele, vagy sehogy. Valódi alternatíva még nincs és ez nagy baj, mert Őbelé vetett hit sincs már. Így viszont csak a zuhanás van. Aki ezt a kérdést megoldja, arra vallást alapítanak majd az elkövetkezendő ötezer évre.

Friss hozzászólások
3 hét 2 nap
6 hét 16 óra
6 hét 3 nap
9 hét 2 nap
9 hét 2 nap
9 hét 2 nap
12 hét 4 óra
12 hét 1 nap
12 hét 2 nap
12 hét 3 nap