Bírságolás!
Megoszlanak a vélemények a bírságról, (most, speciál a közlekedési bírságra gondolok) az emberek között.
Ugyanis egyetértek azzal, hogy szükségesek a szabályok, és betartásuk közös érdekünk. De a mértéke miatt, a nevelő hatása elmarad, mert annyira nagy összeget szabnak ki, hogy az ember, e mértéktelenség miatt mindenképpen igazságtalannak tartja, és ellenségképet alakít ki jelen esetben a rendőri hatósággal szemben. Továbbá, bizalmatlanságot, antiszociális gondolatokat ébreszt, amikor lesújt a hatalom a kis emberre. Tudom, vannak olyan emberek, akik megrögzött szabálysértők, de azok képtelenek a változásra, sőt még örömükre is szolgál a szabálytalanság… a
Mostanában azért a Közlekedésben tapasztalható pozitív változás is, pl. a zebránál való gyalogosok átengedése. Nem tudom eldönteni, hogy a magas bírság eredménye, vagy csupán a figyelemre való felhívás. Figyelembe véve, hogy manapság a „megélhetési” hatóságok virágkorát éljük…
Hozzászólások
Megoszlanak...
Egyrészt: egy haverom mesélte, hogy olvasgatott valami autós fórumot, ahol mindenki azon anyázott, hogy milyen magas a bírság és hogy kéne elkerülni a traffipaxot. A haverom annyit szólt hozzá, hogy talán az lenne a legegyszerűbb, ha betartanák a sebességhatárokat. Elküldték a fenébe...
Másrészt: egy haverom mesélte, aki ruhákat készít, hogy megbüntette a fogyasztóvédelem, mert a címkében az előírt 5 jelből az egyik nem volt megfelelő (a kis jelek, amik azt mutatják, milyen hőfokon lehet mosni, lehet-e vasalni stb.). Megírták a jegyzőkönyvet és lehetett tovább árulni a cuccot. A fogyasztó valódi védelme szerintem akkor valósulna meg, ha leszedetnék a polcról a terméket, vagy kijavíttatnák a címkét, de nem akkor, ha kifizeted a büntit, aztán árulod tovább a terméket.
Egyszer láttam egy ausztrál sorozatot az ottani fogyasztóvédőkről. Bementek Chang kínai büféjébe, ahol csótányok grasszáltak mindenfelé. Azt mondták neki: "Nézd Chang! Marha nagy itt a kupleráj, de hagyunk itt egy tízoldalas füzetet arról, hogyan kell kinézni egy normális étteremnek. Be kell zárnod, de visszajövünk egy hét múlva, addig takarítsatok ki." Amikor visszamentek, találtak még egy-két apró hibát, azt azonnal kijavíttatták, de bírság egyáltalán nem volt és kinyithatott az étterem.
Mert mi a cél? Tényleg megvédjük a fogyasztót, vagy csak a markunkat tartjuk? Apropó "megvédeni a fogyasztót": miért fosztjuk meg a fogyasztót attól, hogy eldöntse mi a jó neki, attól, hogy megvédje magát? Nem alakulhat ki felnőtt, autonóm személyiség, ha fogyasztóként már semmivel sem kell törődnöm, hisz a felügyeleti szervek mindentől megóvnak.
Harmadrészt: Sok szabály egyszerűen agybetegség, mintha azt szeretnék elérni, hogy infantilisnek, gyámságra szorulónak érezzem magam, mintha nem tudnék felelősséget vállalni magamért. Egy boltban külön ajtón kell bevinni a húst és a zöldséget. Gyerektáborban tilos szalonnát sütni, pontosabban azt megenni. Lassan szkafanderben fogunk mászkálni a hónunk alatt tűzoltókészülékkel. Bizonyos szempontból értem, hogy szükségesek ezek a szabályok, ugyanakkor az agyamra megy az egész túlbürokratizált, túlbiztosított élet.
Most eszembe jutott Ghislaine Saint-Pierre LanctotRészletek
Kanadai orvos(nő), író(nő). A neve helyesen: [b]Lanctôt[/b] egyik kedvenc szava: perszonokrácia, vagyis személy alapú társadalom. A demokráciában a nép uralkodik, csak sajnos olyan, hogy "nép" nem létezik, csakis személyek vannak. Mindenről szabadon dönthetek, de a balhét is én viszem el. A hivatal, a kormány, a jog, az autópálya, mind felesleges dolgok, ezekre valójában egyetlen személynek sincs szüksége, de egy olyan absztrakt, nem létező dolog nevében, mint a "nép", mégis egyre több van belőlük. Egyre tisztábban érzem, hogy ezek a dolgok mennyire eltávolítanak attól, hogy egészséges legyek lélekben. Egészség(es) helyett rész leszek, alkatrész, ember helyett báb. Na most jól felhúztam magam :)