Feltételezések
A feltételezések rontják meg az életet. Feltételezzük a másikról, hogy nem mond igazat, hogy becsap, megcsal, meglop. Tesszük ezt minden szívfájdalom nélkül, alapállásból. Ilyen a természetünk, a másikban a rosszat látjuk, s felszisszenünk, mert szálkát találtunk. A magyarázat is csak ilyen egyszerű, én a tökéletes állok mindenki mással szemben. Mennyi hibával szembesülök, de azok az enyémek, s titkosítom is vagy száz évre. Noha, a környezetnek jó szeme, orra, füle van, és a titok nem biztos, hogy titok marad. Hát, levonva a tanulságot, inkább magammal szemben van elvárásom, igyekszem az együttélés szabályait nem megszegni, a feltételezéseket elfeledni.
Verziók:
Nincsenek verziók.
Hozzászólások
Utolsó mondat
Az utolsó mondatot nem értem...
válasz
Soha sem szerettem, a másikról feltételezni, hogy milyen. Ezek a feltételezések pletykává válnak, amitől tartozkodom ma is. Az együttélés szabályai akkor nem sérülnek, ha elfogadom a másikat, nem feltételezek semmit,tiszteletben tartom személyiségét. Ez az, amit önmagamtól elvárok. Magammal szemben állíthatok fel elvárásokat, a másikkal szemben nem.
Én szerettem
Én szerettem előítéletekre hagyatkozni! Nincs is ennél kellemesebb, egyszerűbb dolog! Nem kell gondolkozni, belebonyolódni a részletekbe, a saját felelősségünket firtatni. Ma már megpróbálok pont ellentétesen gondolkozni és az előző hozzászólásommal ellentétben most mélységesen egyetértek az utolsó mondatoddal:
....gúnyolódunk? :)
..és mi van a többivel? :)
Nem, sőt!
Pont azt akartam jelezni, hogy mekkora hiba volt a részemről előítéletesen gondolkodni másokról és milyen nehéz az előítéleteket önmagunkban felfedezni, leleplezni.