Lokálidióta kézikönyv

A "lokálidióta" kifejezést a lokálpatrióta és az idióta szavak összeházasításával hoztam létre. A "lokál-" előtag jelentésére a továbbiakban derül részletesebben fény, az "-idióta" utótag pedig arra kíván utalni, hogy az ilyen szemlélettel élő ember a mai szellemi környezetben naívnak, gyerekesnek, baleknak, egyszóval idiótának tűnhet.

Szóval mitől is "lokál"idióta a lokálidióta?

Életének alapja a perszonokrácia

A fogalom Ghislaine Saint-Pierre LanctotRészletek
Kanadai orvos(nő), író(nő). A neve helyesen: [b]Lanctôt[/b] asszonytól származik és személy alapú társadalmat jelent. A lokálidióta hisz az autonóm személyiség életképességében, elfogadja, hogy minden probléma személyes ügy, totális autonómiát követel önmaga számára, és ugyanezt a totális autonómiát biztosítja másoknak. Vagyis élete felett önmaga rendelkezik és erre biztat mindenki mást is. Ennek következményeként senkitől sem kér engedélyt semmire, ugyanakkor senki mást sem kényszerít semmire.
A perszonokrata társadalomban

• nincs rendőrség, hisz mindenki szabad és autonóm, mindenkinek jut annyi személyes megbecsülés, hogy ne kövessen el bűntettet;
• nincs adózás, hisz nincsenek össztársadalmi, csak személyes ügyek;
• ugyanezen okból kifolyólag nincs hivatal, állam, nincsenek nagyvállalatok, nincs jog, nincs tulajdon, valamint
• nincsenek autópályák és repülőterek, hisz mindenki beéri annyival, amit a szűkebb környezete nyújt, vagyis nincs szükség a termékek és személyek mozgatására, ugyanakkor
• a tudás az egyetlen termék, ami szabadon terjeszthető, sőt mindenki köteles azt terjeszteni, megosztani másokkal ingyen.

Másokat is lokálidiótának tekint

Elsősorban más személyeket, függetlenül azok nemzetiségétől, nemétől, korától, a kettejük között fennálló viszonytól (pl.: gyermeke), másodsorban minden élő lényt, a teljes bioszférát, sőt az egész kozmoszt. A lokálidióta senkiről sem mondja, hogy ilyen, vagy olyan, hiszen mindenkit autonómnak tekint, vagyis olyannak, akinek jövőbeni tetteit nem predesztinálják múltbeli tettei. Aki megölt valakit, az kifelé nem válik gyilkossá, legfeljebb önmagán belül lesz az egy darabig, de ez az ő belügye. A lokálidióta annyit tehet, hogy támogatja az elkövetőt a tett következményeinek feldolgozásában.
Másik fontos szabály: élőlény nem birtokolhat másik élőlényt. Gyerek, kutya, sárgarépa nem lehet tulajdon, hisz mindannyian autonóm személyiségek. Csak akkor van jogom megenni a zöldséget és a csirkét, ha megígérem nekik, hogy általuk egy magasabbrendű életet valósítok meg.

Összes tehetségét gondozza

A lokálidiótának nincs szakmája, nem specializálja magát, hanem minden tehetségét azok igényei szerint fejleszti. A mai értelemben ez versenyképtelenséghez vezet, de a lokálidióta számára nem a győzelem a fontos, még csak nem is a részvétel, hanem összes képességének és tehetségének önmagukért való kibontakoztatása. Olyan ez, mint a napraforgótábla vegyszerekkel és traktorral való művelése helyett örömünket lelni a vadvirágos rétben. Az előbbi esetében a cél a produktum, eszköz az erőszak, az utóbbi esetében cél a szépség, eszköz a szellem. A lokálidióta egyszemélyben művész, de nem sztár, földműves, de nem mezőgazdász, orvos, de agyműtétet nem vállal és pap, de nem sajátítja ki magának az Istenhez vezető utat.

Inkább kérdez, mint kijelent

Vagyis inkább kiváncsi, mint manipulátor, inkább szemlélődő, mint cselekvő, inkább alkalmazkodó, mint átalakító. Mindez abból következik, hogy nem csak az embereket, hanem az egész természetet autonómnak tekinti, tiszteli és annak megváltoztatása helyett mindenekelőtt megismerni szeretné, harmonikusan együttélni vele. Egész életében tanul és soha nem mondja, hogy már mindent tud. Ha mégis szükségét érzi a változtatásnak, elsősorban önmagán próbál változtatni és nem a környezetén, nem másokra mutogat, hanem megvizsgálja, mit tehetne másként ő maga.

Helyi erőforrásokat használ

A szűkebb környezetében is felismeri a szépséget, tehát nem utazik Mallorcára nyaralni, de kapálás közben gyakran lehajol megcsodálni a veronika apró kék virágait; a részletek felé fordul, tehát nem habzsolja a nőket (pasikat), hanem egy személyre kiváncsi, de arra nagyon (minden érzést fel akar fedezni, nem csak a felszínesen kellemeset). A lokálidióta ideális élettere a falu, ahol minden emberrel kénytelen kapcsolatot keresni és nem a város, ahol elég sokan élnek ahhoz, hogy lehessen köztük válogatni, vagy előlük elrejtőzni; a falu, ahol van elég tér a zöldségtermesztéshez és a természettel (értsd: valósággal) való napi kapcsolathoz és nem a város, ahol a kapcsolatok személytelenek és a pénzzel lebonyolított tranzakciókra szűkültek. Ennek látszólag ellentmond, hogy ugyanakkor az egész világgal személyes közösségben érzi magát és a szűkebb életteréhez való ragaszkodása inkább csak fizikai valóságból eredő objektív korlát, mint belülről fakadó érzelem.

Fenntartható életet él

Az előző pont egyenes következményeként csökken az energiafelhasználás és a fogyasztás, embernek és terméknek nő a becsülete, így az önbecsülése is. A fenntartható élet összefügg az első és második ponttal is, ugyanis a lokálidióta azoknak az eljövendő emberszabású lokálidiótáknak a számára is meg szeretné őrizni a világot, akik ezer év múlva születnek majd meg és szeretné megőrizni a világgal együtt az összes olyan nem emberszabású lokálidiótát is, mint az állatok, növények, hegyek, folyók és tengerek.

Munka helyett játszik

Nem elégszik meg részfeladattal, az egészet át akarja látni. Ha nem lehet, a dolog már nem is érdekli. Részfeladatot csak autonóm személyek által ideiglenesen alkotott közösségben vállal, kötelezettségek nélkül, önként. Az ember által megszabott határidőt nem tartja magára nézve kötelezőnek, a természet által megszabottal önként együttműködik. A munkában nem a célt, hanem az örömet látja.

Tiszteli a törvényt, de ignorálja a szabályt

Törvény az, ami megváltoztathatatlan és mindig ugyanúgy van. A feldobott kő leesik, a gyilkos galóca mérgező. Ezeket nem figyelembe venni butaság. A szabály viszont megváltoztatható és emberek találják ki. Tegnap nem kellett parkolási díjat fizetni, ma már kell. Ezek ostobaságok és csak a demokráciában van szükség rájuk, de nem a perszonokráciában.

Nem köt szerződést

Hisz a kimondott szóban még akkor is, ha ezerszer átverték, mert ha szerződést kötne, az általános bizalmatlanságot támogatná, azt üzenné a világnak, hogy senkiben sem lehet megbízni, vagyis mindenki hazug. Ha nekem azt mondják, hazug vagyok, anélkül, hogy ismernének, előbb-utóbb az is leszek. A lokálidióta fontosabbnak tartja a saját érdekeinél, hogy ne szennyezze a szellemi környezetet ilyesfajta előítéletekkel, főképp azért, mert valójában semmiféle érdeke nincs, legfeljebb a közérdekkel azonosul, de "köz-" alatt a legtágabb közösséget, a kozmikusat érti.

Nincs tulajdona

Ahogy már írtam: élőlény nem birtokolhat élőlényt. De tulajdonképpen semmit sem birtokolhat, hiszen a dolgoknak nem alaptulajdonsága a birtokolhatóság. A ház összedől és fütyül rá, hogy ezzel kárt okoz a tulajdonosának.
A lokálidiótának nincs felesége (férje), gyereke, állatai, csak más lokálidióták, akikkel egymást segítve, szeretve együtt él, dolgozik, akikkel érzelmeit, gondolatait megosztja. Nem húz meg éles határt a családtagok és a többiek között, mindenkire, akit először lát, bizalommal, szeretettel tekint, hisz úgy gondolja, mások alapvetően ugyanazok, mint ő maga.
A lokálidiótának háza, földje sincs, csupán lakik valahol (ezt a többiek tiszteletben tartják) és igyekszik jó gazdája lenni egy darab földnek. Ha a többiek azt látják, hogy rosszul bánik a földdel, az állataival és a növényekkel, akkor legfeljebb tudatlanságra gyanakszanak és e szerint próbálnak meg segíteni. Ez azonban ritkán fordul elő, mert a lokálidióta elsősorban kérdez és cselekvés helyett inkább az okos együttműködést preferálja a természeti erőkkel. A lokálidióta tudja, hogy a dolgok legfeljebb csak használhatók egy ideig, de semmiképpen sem birtokolhatók és egyébként is, a birtoklás nyűg, a félelem forrása, a szellemi szabadság akadálya. Mert ki teremti a tolvajt, ha nem a tulajdonos? Nem számít lopásnak, ha hazaviszed azt, ami senkié, csak akkor, ha valakié.

Hogyan lehet ezt megvalósítani a gyakorlatban?

Tekints Szent Ferencre! Azt mondod, te nem vagy szent? Dehogynem! Csak nem hiszed el.