A Világegyetemről
Azt mondják az okosok, hogy a Világegyetem egy hatalmas robbanással kezdődött, melynek során a Semmiből megszületett a Valami, első lépésben az Idő és a Tér. Ahogy mondani szokás: "Erre varrjá' gombot!". "És mi volt előtte?" - kérdezhetjük naívan. "Hát semmi." - így a válasz. De miért gondolja úgy a Semmi, hogy egyszercsak Valamivé kell válnia?
No ez az a pont, ahol csődöt mond a tudomány és újra ott állunk, ahol ezer éve. Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy a Világot egy teknősbéka tartja a hátán, amelyik egy másik teknősbéka hátán áll, az megint egy másikon és így tovább. Ez sem válasz, de az sem, hogy volt egy Ősrobbanás. A kérdés, miszerint
mindig feltehető.No de mi volt előtte?
Lásd:
- Wikipédia szócikk: virtuális részecskék
- Grandpierrre Attila honlapja: A vákuum természete c. szakasz
.
- Vagy eleve reménytelen bármit is megtudni a Világ keletkezéséről,
- vagy gyökeresen meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat és ki kell dobnunk minden berögződött nézetet az időről és térről.
Az utóbbira szavazok. "Le kell mennünk alfába", meditálnunk kell, vissza kell térnünk az ókori görögök tisztán spekulatív (vagyis a kísérletezést nélkülöző) gondolkodásmódjához és csak a logika eszközét felhasználva kell megkeresnünk a válaszokat. Hiába tudjuk, hogy hány fajta elemi részecske létezik, ha nem vagyunk képesek választ adni az olyan "egyszerű" kérdésre, mint:
Erre a kérdésre évezredek óta nincs igazán kielégítő válasz és valószínüleg soha nem is lesz, mert lehet, hogy rossz a kérdés. Ha paradoxonhoz jutunk, lehet, hogy nem a világ paradox, hanem a gondolkodásunk nem megfelelő. Lehet, hogy a Semmi és a Valami között nincs is különbség. Lehet, hogy a Lét és a Nemlét ugyanaz.Hogyan és miért lesz a Semmiből Valami?
Sokan feltették már azt a kérdést, hogy léteznek-e a jelenségek akkor, ha nem tud róluk senki. Létezik-e az információ, ha nem dekódolja senki? Létezik-e objektív valóság, ha nem észleli senki? Lehetséges, hogy a Világ csak annyiban létezik, amennyiben nekünk (vagy bármely más, tudattal rendelkező civilizáció egyedeinek) tudomása van róla? Nem hiszem. Mi akiknek a tudásától függ a világ, létezünk. Hamarabb léteztünk, minthogy tudtunk volna arról, hogy létezünk. Sokkal valószínűbb, hogy létezik objektív valóság, de természete sokkal kevésbé ismerhető meg a mi tudatszerkezetünkkel, mint gondolnánk. Gyanúm szerint, a világ annyira nem emberszerű, annyira más logikát követ, hogy még csak érzékeltetni se fogom tudni ebben az esszében. Egyrészt persze azért, mert én ehhez "kevés vagyok", de főleg azért, mert az emberi gondolkodás kevés ehhez. Legalábbis most még.
Hozzászólások
A világegyetemről. Kérdések
Lehet-e semmiből valami?
A világegyetem végtelen, és folyamatosan tágul. Ha végtelen, akkor hova fenébe tágul. A végtelenbe és tovább?
Ha csak szubjektív dolgok léteznek, akkor nem létezik semmi. Kell, hogy legyen objektív valóság, sőt objektív igazság is. ( na ez már egy másik témakörhöz tartozik, de a dolgok összefüggenek.) Hogyan lehetünk képesek megismerni az objektív valóságot, ha az érzékelésünk nem alkalmas mindenre? Pontosabban, honnan lehet egyáltalán tudni, hogy egy másik ember ugyanúgy érzékeli a dolgokat, mint én? Honnan tudhatom, hogy azokat a színeket látja, azokat a hangokat hallja stb, mint én, és biztos vagyok benne, hogy ezáltal egészen más következtetésekre juthat, s így az ő általa érzékelt világot próbálja meg törvények közé szorítani, magyarázni, elemezni.
Milyen tudományos következtetésekre juthatnak például a csigák, az ő érzékelésük által? A világ a csigák szerint. Na jó, valószínűleg nem lehet valami bonyolult, de miért képzeljük, hogy csak mi gondolkozunk? Mit ér egyáltalán a tudomány?
Talán a tudomány nem más, mint egy eszköz, mi által elméleteket állítunk fel, arra vonatkozólag, hogy hogyan működik a világ. Szerintünk. A valóság meg lehet, hogy egész más. A csigák szerint meg....
Sorjában
1.) Azt írod:
Az okosok szerint az a bizonyos "hova", ahova tágul, nem létezik, hiszen maga a tér tágul. Vicces mi? Az a vicces, hogy még ha ez igaz is, LÉNYEGÉBEN nem válasz. Legalábbis hétköznapi aggyal nem vagyok előrébb egy ilyen válasszal.2.) Az valóban nem ellenőrizhető, hogy két ember ugyanazt érzékeli-e, amikor mindketten a "piros" színről beszélnek. A Π (pí) értéke viszont mindenkinek ugyanannyi, nem? Ez is egy érdekes téma lehet egy esszéhez: az érzékszervek megbízhatatlansága kontra matematikai absztrakció megbízhatósága.
3.) Szegény csigák! Képzeld el, mennyivel többet tudunk mi a világról, mint ők! Ebből számomra az következik, hogy mennyi mindent NEM tudunk még. Szerintem a matek az egyetlen megbízható módszer és a világ (elvileg) megismerhető, csak attól még baromi messze vagyunk. És ráadásul a világgal kapcsolatos tudásunk növekedésével párhuzamosan az általunk létrehozott dolgok is bonyolítják ezt a világot. Olyan mint apró harapásokkal eszegetni egy olyan tortát, ami nem fix méretű (vagyis egyszer el fog fogyni), hanem minden harapásunkkal egyre nagyobb.
a kétkedő
1. Ezzel a válasszal én sem tudok mit kezdeni.
2. A matek tényleg absztrakt, és mégis, az Egyiptomiak nem ismerték a nullát, sem a negatív számokat, és képesek voltak piramist építeni, mi nem. Állítólagos fejlettebb tudásunk ellenére az általunk létrehozott dolgok közel sem olyan maradandóak, és sokszorosan kártékonyabbak. ( Mi az ami fejlett, és miért? Egy másik esszé témája.) A matematika változik. (fejlődik?) A párhuzamosak az egyik rendszerben találkoznak, a másikban nem. Heisenberg pedig még tovább bonyolítja a dolgokat. Einstein szerint meg Isten nem lehet kockajátékos. Na ebbe bele lehet zavarodni. Az a véleményem, hogy a tudomány nem a valóságot írja le, hanem elméleteket dolgoz ki, mi által értelmezni tudjuk a körülöttünk lévő dolgokat, nem az igazságot keresi, hanem eszközöket alkot. Kalapáccsal könnyebb szöget beverni, mint fogkefével. A baj azt hiszem ott van, ha ezt tartjuk magának az igazságnak. Így válhat a tudomány dogmává. A matematika abszolút absztrakt, a tudomány nyelve, az eszköz nyelve, de nem maga az igazság.
3. Talán bizonyos értelemben csigák vagyunk mi is. Valamihez képest. Szerintem a világ nem megismerhető, csak elméleteket dolgozhatunk ki arra, hogy valamit létre tudjunk hozni, s hogy mit alkotunk, az a kultúránktól függ, ki piramist akar építeni, ki meg atombombát. Nesze neked haladás.
Csak vakarom a fejem...
1.) Kiveséztük...
Na ja, a valóság annyira összetett, hogy szerintem nem lehet leírni, ezért modellezni kell a megértéshez. Megtisztítani a felesleges részletektől. Szerintem a legtisztább modell a matek.2.) Az egyiptomiak nem ismerték a negatív számokat? Ezt nem tudtam. Bár szerintem az adósságot, a tartozást biztos ismerték. Olyan ez, mint a főzés. A nagyimnak sejtelme sincs a molekulákról mégis verhetetlen a töltött káposztája. Vagy egy veréb tud-e bármit is az aerodinamikáról. Szóval biztos a piramisépítéshez nincs szükség negatív számokra. Negatív számokra talán a pinceépítéshez van szükség :D
Azt írod:
Az eszközalkotó tudományt szokás alkalmazott tudománynak nevezni. Persze ehhez is kell matek, de szerintem pont a matek az, ami lényegéből adódóan abszolút semmire nem jó. Mármint az igazi matek, nem a haszon számolgatása. Einstein szerintem nem azért dolgozta ki a relativitáselméletet, hogy kezdjen vele valamit, egyszerűen csak b*$ta a csőrét valami (pardon). Hát ha megnézed, hogy a történelem során, a tudomány kora előtt (ha lehet a mai a kort annak nevezni) milyen lassan változtak a világnézetek a mostanihoz képest (Te is írod: Heisenberg ezt mondja, Einstein azt), amikor percenként megcáfolja magát a tudomány, akkor lehet dogmáról beszélni? Persze lehet, hogy Te magára a tudományos szemléletre gondolsz, mint dogmára? Na jó, írok egy esszét a matekrőlRészletek
Mindenek előtt: nem értek a matematikához. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a tiszta matematikai gondolkodás visz a legközelebb a valóság megismeréséhez. Ez egy rövid esszé.
3.) Nem talán, biztos! Nekem például most viszket a házam :) De félre a tréfát! A legnagyobb koponyákat nem az hajtja, hogy valamit létre akarnak hozni, egyszerűen csak kiváncsiak.