A matematikáról
Mindenek előtt: nem értek a matematikához. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a tiszta matematikai gondolkodás visz a legközelebb a valóság megismeréséhez. Ez egy rövid esszé.
Nem véletlenül írtam "valóságot" és nem igazságot. Valamiért pont fordítva érzem, mint a költő:
Azt hiszem, a valóság érdekesebb, mint az igazság. A valóság rideg, az igazság emberi. De pont ettől lehet az előbbi igazabb az utóbbinál.Az igazat mondd, ne csak a valóditJózsef AttilaMagyar költő.
De nem erről akartam írni. A matematikai gondolkodást valahol a zenéhez és a meditációhoz tartozó tudatállapotok közelébe helyezném. Aki ért egy képletet, az képes az érzékszervekkel megszerezhető tapasztalatokon túl egy absztrakt, belső "eszköz" segítségéval kapcsolatba lépni a világgal. Ez a belső "eszköz", ez a belső látás annyira más, mint amit a mindennapi életben megszoktunk, hogy pont ennek a másságnak a révén ad tisztább képet a világról.
Ez egy belső dolog. Leül a szakállas ember egy darab papírral és ceruzával és tesz egy kijelentést a világról. Felfedez valamit. Nem kitalál, hanem rátalál, pedig nem ment el sehová, még csak körül sem nézett. De hol volt eddig ez a valami? Hol volt a Π (pí) addig, amíg valaki meg nem állapította, hogy mennyi az értéke (pontosan soha nem lehet majd megmondani, csak egyre jobban megközelíteni). Valahol olvastam egyszer, hogy manapság vannak olyan matematikai problémák, amikre egy adott időpontban egyetlen ember tudja a választ, az, aki felfedezte ezt a problémát. És vannak néhányan (hárman-négyen), akik értik a kérdést, de a választ már nem (nem arról van szó, hogy nem tudják a választ, hanem nem értik). Az összes többi ember még a kérdést sem érti. Egyszerűen azért, mert ez a kérdés egy új felfedezés. De hát felfedezni földrészeket szokás, vagyis olyan dolgokat, amik a felfedezőtől függetlenül is léteztek! Hol létezett az az igazság, hogy a háromszög szögeinek összege mindig 180°? A valóságban nincsenek háromszögek, csak fák, utak, madarak, eső, meg Gizella néni. Az ilyesfajta törvények csak következményeikben léteztek a felfedezés előtt, abban, hogy a világ bizonyos dolgokban makacsul mindig ugyanúgy "cselekszik".
Hozzászólások
A matematika írhatjuk, hogy
A matematika írhatjuk, hogy mindennek az alapja.A matematikai problémák messze állnak tölem, sajnos, de érdekes, izgalmas történet.Ha jól emlékszem azzal a nem létező háromszöggel számoltuk ki a fa magasságát.
Számok!
A matematika végül is egy ember által alkotott nyelvrendszer, amivel sját maga számára könnyeben megért bizonyos fogalmakat. Igaz, hogy ezeket a fogalmakat is maga határozza meg...
Érdekes, hogy a matemetika bineáris számrendszere mennyire hasonlít az egész világegyetem működésére! pl. anyag-antianyag, vagy maga a rezgés is egy bineáris folyamat, egy kitágulás összehúzódás( világegyetem is egy táguló-összehúzódó folyamat) vagy egyfajta lüktetés...
Ezért szerintem a párhuzam a világegyetem és a bineáris számrendszer között nagyon is meghúzható! Számítógép és az arra épülű todományok... Manapság már minden kifejezhető számokkal!! Vagy nagy kedvenc témám a szexualitás is egy koatáló mozgás.... mindennek a működése ezen a ki-be-ki-be lüktetésen alapul. Végül is rendkívűl egyszerű alapelv mégis hihetettlenűl összetett! Mindezek a folyamatok megismerésében már sokat fejlődött az ember de a lényegi részéhez úgy vélem messze vagyunk még...
Arra gondoltatok már hogy az emberi kommunikáció kedvező esetben egymáshoz kapcsolja két vagy több ember agya kapacitását, úgy ahogy a világháló is működik??? Bizonyos ideológiák is összekapcsolási célokat szolgálnak, de mindig csak a felületen kapirgálunk és a lényegi részhez nagyon messze vagyunk még, persze valahogy el kell kezdeni!
Úgy gondolom, a jelenleg használt verbális kommunikáció, amit jelen esetben még átkonvertálunk egy szövegre, aztán vissza szavakra, majd gondolatra ez nem valami hatékony...
Továbbá úgy érzem az emberek ugrásszerű továbbfejlődését valami hatékonyabb kommunikáció teremtené meg!Képzeljétek el milyen hatékony lenne csak két ember kapacitásának együttes működése!?És egymillió emberé? Bár az is lehet, hogy tudat alatt ez most is folyamatosan megtörténik....
Ú kissé összemosódtam!!:-)
folyt. köv.
:) Ó jeah...
Az emberek "hálózatba kapcsolásáról"Részletek
Ez egy bonyolultabb, hosszabb eszé. De ne ijedj meg, szerintem érdemes elolvasni. Nagyjából arról szól, hogy miért is kell nekünk embereknek egymással beszélgetni.
Ha "folyt. köv.", akkor írj egy saját verziót: Az esszé címe alatt kattints a "saját verzió létrehozása" fülre, aztán a cím mezőt hagyd úgy, ahogy megjelenik és a törzs mezőbe írhatod a lényeget. Jó kis cikk lesz :)
A bináris számrendszerről: A legegyszerűbb kódolási (információtárolási) mód. Nem is értem, hogy a DNS miért "vacakol" kettő helyett négy (öt) elemmel.
Aztán ezt írod:
Ez a fajta kommunikáció egy dologban hatékony: a dolgok összezavarásában :)
A bináris számrendszerről és a számegyenesről is
Nekem ez a Matematika bejön! :-)
Szóval a bináris számrendszer egy valóban zseniális számrendszer, de nem túl hatékony az információk tárolásában pont azért, mert csak két állapotot képes megkülönböztetni egy helyiértéken. Ezért gondolom, hogy a DNS elég okos volt, hogy több számjegyet használ. De az is lehet, hogy mostmár megbánta, és ha most előről kezdhetné, akkor sokkal több számjegyet találna ki! :-)
Szóval, amikor arról beszélünk, hogy 0, azaz NULLA (mondjuk úgy, hogy nincs vagy nem vagy hamis) illetve 1, azaz EGY (mondjuk úgy, hogy van vagy igen vagy igaz), akkor nekem a számegyenes jut az eszembe.
Nézzük a számegyenest! Ott látjuk a nullát valahol középen, aztán tőle jobbra (és balra) egymástól azonos távolságban vannak az egész számok szépen bejelölve.
A jelek egymástól egyforma távolságra vannak, de én szeretném megvilágítani, hogy az Életben ezek a távolságok nem egyformák, ha a számok valamely tettünket ábrázolják!
Például, ha még nem feküdtem le egy bizonyos pasival, az nulla. Ha már egyszer lefeküdtem, akkor az egy. Óriási a távolság a két esemény között, a két szám között! Ha ez egyszeri lefekvés volt, akkor a távolság ugyanakkora marad örökre.
De ha már másodszor is lefeküdtem vele, akkor a nulla és az egy közötti távolság csökken. Ha aztán még sokszor lefeküdtem vele, akkor még kisebb lesz a távolság a nulla és egy, valamint az első pár szám között.
Ugyanez érvényes például a gyilkosságra is. Ha még nem öltem meg senkit, akkor nulla, de ha már öltem, akkor egy. Elég nagy a távolság, nem? De ha sorozatgyilkos vagyok, akkor lecsökken a távolság. De elképzelhetjük a dolgot lopás, csalás, hazudás, házasság, gyerekek száma, lakásvásárlás, faültetés, utazás, és sok más dolog esetében is.
Ezért tartom zseniálisnak a bináris számrendszert, mert itt látom a legnagyobb tiszteletet a dolgok iránt, hiszen itt tökéletes a megkülönböztetés a két állapot között. Mert tényleg itt van a legnagyobb a különbség.
Igazság és valóság
Szerintem a valóság nem lehet érdekesebb az igazságnál, és fordítva sem.
Ugyanis ha valaki csak a valóságot ismeri, akkor elméletileg mindent ismer, és ebben az esetben semmi érdekes nem lehetséges, hiszen ismer mindent.
Aki csak az igazságot ismeri, annak pedig azért nem érdekes a dolog, mert fogalma sincs arról, hogy az igazságán kívül lehet egy valóság is, ezért jól elvan az igazságával.
Talán az lehet igazán érdekes, ha ismernénk a valóságot is és az összes igazságot is, és a különbségeken jókat lehetne röhögni, nem?
Ma már...
...lehet, hogy én is árnyaltabban fogalmaznék, vagyis azt mondanám, az emberi igazság épp úgy a valóság, mint maga a valóság. De azt fenntartom, hogy az ember hajlamos a saját igazságát a valóság helyébe állítani anélkül, hogy pontosan megvizsgálta volna az utóbbit és ez hiba.
Matematikai gondolkodás, árnyalt gondolkodás?
Erről beszéltem én is.