A választásról

Mindenekelőtt: nem a négyévente szokásos politikai választásról van szó, hanem a jóLétrehoz
Nem létező esszé. és a rosszLétrehoz
Nem létező esszé. közötti választásról. Hogy mi a "jó" és mi a "rossz", az aktuális kontextustól függ. Életünk minden percében választunk e kettő között, csak általában nem vagyunk tisztában azzal, hogy melyik melyik. Azt hisszük, hogy tudjuk, de ez egyáltalán nem biztos. Létezik-e abszolút jó és rossz?

Aktuálisan lehet nekem jó valami, de magasabb szempontból nem biztos, hogy jól járok. Lehet, hogy sikeresRészletek
Sikeresnek a kivételeseket nevezzük, azokat, akik valamiben kiugróak. Ha valaki második valamiben, az már nem is igazán sikeres. Hogyan lehetséges, hogy az emberek sokkal nagyobb százaléka szeretne sikeres lenni, vagy szeretné, hogy a gyereke az legyen, mint ahánynak ez valaha is sikerülhet? vagyok, de ez gyakran elvakít. Elhiteti velem, hogy jó úton járok, azt hihetem, hogy ez az egyetlen üdvözítő út. Úgy érzem, igazam van. De ez azonos-e az igazsággal? Az "igazam van" és az "igazság", nem biztos, hogy ugyanaz. Van egy objektív és egy szubjektív koordinátarendszer. Érezhetem azt, hogy győztem, de jobban járok, ha megvizsgálom, hogy az abszolút koordinátarendszerben is győztem-e. De mi ez az abszolút koordinátarendszer, egyáltalán létezik-e és ha létezik, lehet-e benne győzni?

Az értékrendről, melynek alapján választhatunk

Manapság kevés nyomát látjuk egy abszolút értékrendnek. Nincsenek igazán kapaszkodóink, melyek alapján eldönthetnénk, hogy egy tett jóra, vagy rosszra visz minket. Mindenki azt csinál, amit akar, addig, amíg nem zavar másokat. Még a vallásos emberek tetteit is meg lehet kérdőjelezni, mert bár a vallások egyik "célja" pont az, hogy a legapróbb tetteinket is a legmagasabbrendű kontextusba ágyazza, ezek a vallások ritkán felelnek meg a mai kor kihívásainak. Például egy mai keresztény egyet értene a Galileit elmarasztaló ítélettel? Ha nem, akkor ez a vallás igényt tarthat-e arra, hogy az abszolút értékrend letéteményesének tartsuk? Ha ma mást mond mint tegnap, akkor holnap is mást mond, mint ma. A fenti konkrét példa esetén persze az lehet a megoldás, hogy az inkvizíció nem a valódi keresztény (krisztusi) tanokat hirdette, túllépett hatáskörén, bár feltehetően az akkori inkvizítorok komolyan azt hitték, hogy nekik van igazuk és Istennek tetsző, amit tesznek. Aki ma úgy érzi, hogy tudja, mi az abszolút jó, biztos lehet abban, hogy valóban jól tudja?

Talán ezért találkozhatunk csak elvétve olyan emberrel, aki megpróbál abszolút értékrend szerint élni. Nem bízunk már a vallás(ok)ban, ugyanakkor sosem volt ekkora divatja a jövendőmondóknak, horoszkópoknak, spirituális bölcseknek. Szomjazunk az abszolút értékrendekre mégsem merünk igazán mélyen belemenni a kérdésekbe. Kis, lokális értékrendek alapján döntünk, sőt sokan megmaradnak a személyes érdekeik szférájában és nem is keresgélnek tovább. Példa erre a biztosítási ügynök, aki nyilvánvalóan tudja, hogy csak a cég járhat jól, mégis megpróbál mindenkit rábeszélni a szerződéskötésre. Mert ez a munkája, ő ebből él és fel sem merül benne, hogy nincs ez így jól.

Két dolgot tehetünk: vagy ragaszkodunk egy már létező értékrendhez, vagy alkotunk egy újat. Az előbbivel az a baj, hogy manapság nemigen kapunk a szüleinktől ilyet, vagy ha igen, akkor az több sebből vérzik, könnyedén megkérdőjelezhető. Ezért a második lehetőség tűnik az igazabb útnak (bár nehezebben járható), vagyis essünk kétségbe (az egységből kiesünk a kétségbe) és kövessük NietzschétRészletek
Német filozófus. a minden érték megkérdőjelezésének útján és reménykedjünk, hogy az eszmék sokaságában találunk egyet, amely kiállja tagadásunk próbáját.

A választás szabadságáról

A minden érték átértékelésének stratégiája, a mindent megkérdőjelező szkepticizmus valójában nem is olyan könnyű, mint gondolnánk. Nehéz nem megbízni a mindenki által egyértelműen jókéntLétrehoz
Nem létező esszé. és rosszkéntLétrehoz
Nem létező esszé. megítélt dolgokban. Neveltetésünk során rengeteg megkérdőjelezhetetlen ítéletet kapunk a szüleinktől. Ezek megkérdőjelezhetetlenségéről általában a szülők sem tudnak. Néhány példa:

• Köszönni kell a szomszéd néninek.
• Tanulni kell ahhoz, hogy elérjünk valamit az életben.
• El kell érni valamit az életben.
• Élni kell.
• stb.

Valódi szabadságot akkor érünk el, ha ezeket a "kell"-eket gondolatban "akarom"-ra cseréljük és ennek fényében cselekszünk, vagy nem cselekszünk. Ehhez persze komoly önismeretre van szükségünk, hiszen a szavak automatikus cseréjén túl meg kell vizsgálnunk, hogy valóban akarjuk-e. Már az is előrevisz az önismeret terén, hogy felismerjük ezeket a "kell"-eket (a "tilos" ugyanennek a "kell"-nek a tagadó megnyilvánulási formája). Haladóbbak azt is megvizsgálhatják, hogy az "akarom"-juk mögött nem valami rejtett "kell" munkálkodik-e. Ha következetesen játszuk ezt a játékot, kiderül, hogy gyakorlatilag az összes tettünk, vagyis választásunk reakció és nem autonóm döntés eredménye. Ugyanakkor van bennünk egy olyan mérőműszer, ami a neveltetésünktől és a társadalmi elvárásoktól függetlenül pontosan megmutatja, mi van fent és mi van lent, mi értékes és mi aljas. Gyanúm szerint ezt nevezzük lelkiismeretnek. A szavát nehéz meghallani, mert elvész a másoktól átvett ítéleteink kakofóniájában. Én személyesen a komplexitásbanRészletek
Csíkszentmihályi MihályRészletek
A chicagoi egyetem magyar származású pszichológia professzora az A fejlődés útjaiRészletek
A nagy sikerű [forrás:Flow - Az áramlat] című könyv folytatása. című könyvében a következőképpen definiálja a komplexitást: [idézet:Komplexnek az erősen differenciált és integrált rendszert nevezzük.] Mi közünk lehet nekünk ehhez az egészhez? hiszek, legalábbis most itt tartok.