A változásról

A változás. A gondolkodásmódod és a világnézeted megváltozása a változás.

Vannak helyzetek, amikben ez aligha valósulhat meg, pl. ha mindig ugyanazokkal beszélgetsz, ugyanoda jársz, ugyanott élsz, ugyanazt eszed, olvasod, nézed. Ha szokásokhoz, szabályokhoz ragaszkodsz, elveket betonozol be, véleményeket szilárdítasz meg, akkor nem tud tágulni a világnézeted, hiszen nem engedsz be az életedbe ismeretleneket, változatosságot, ellenvéleményt, más nézőpontokat. Ezért nem tudsz változni. Megmerevedsz.
A változáshoz szükséges a külső változtatás, ez tudja elindítani a belsőt. Sokféle ember, sokféle vélemény befogadása, változatos környezet, és hagyni magunkat sodródni az ismeretlenbe, hagyni, hogy minden hasson ránk. Ha kizárod a neked nem tetsző dolgokat, embereket,- csak mert azok nem passzolnak az életedhez, vagy mert más tetszik nekik, vagy mert nem értenek veled egyet, vagy csak mert a szokatlan túl bizonytalan, kizárod a változást. Sosem tudsz megújulni, csak egyre görcsösebb, merevebb leszel. Még a tested is elárul: görcsös, merev, fájdalmas.
Intelligencia = nyitottság, kiváncsiság.
Ha nem változol, mindig mindenre ugyanúgy fogsz reagálni és az életed sablonként fog funkcionálni. Nem lesz szabadságod, nem te fogsz dönteni, hanem a szokásaid - a védekezésed, a menekülésed, a félelmeid - mindig ugyanazt az utat választod. Mindig körbe-körbe jársz. A mókuskerékből úgy lehet kijutni ha valamerre nyitsz, ez pedig úgy lehetséges, ha valamit elengedsz, lemondasz róla, és akkor ott rés keletkezik. Valamiről, amihez eddig ragaszkodtál, vagy hittél, most lemondasz. Legyen az otthon, társaság, munkahely, ország, vélemény, siker, karrier, pia, életmód, bármi. Amit elengedsz, ott az ellenállás meglazul, a görcs feloldódik, az ajtó kinyílik. Ahol pedig nyitva egy ajtó, ott már be is tud jönni valami új, és az új az, ami változást indít el. Ha valami új hat rád, az másfajta gondolkodást tesz lehetővé.
Ha egy veszteséget, egy megváltozott körülményt, egy csalódást, egy új környezetet nem engedsz hatni magadra, hanem elfojtod az érzéseidet (a félelmedet, a szorongásodat), elmenekülsz előlük valamiféle szerekkel vagy módszerekkel, a lehetőség nem éri el a célját. Amikor azonban az újdonságokat kihívásokként, tanításokként üdvözlöd, az életed új irányt vesz.
A halálunkig változnunk kell, mert ezt hívják életnek.
A változás megakadályozása, elkerülése, az már az életünkben bekövetkezett halál.
Már gyermekkori szokás a menekülés. Nem engedjük be a fájdalmat, a félelmet, a gyengeséget, a bántást, félünk, hogy megsérülünk, így elkezdjük elkerülni a dolgokat, az érzéseinket elfojtjuk, szóval nyúlcipőt veszünk. (Így könnyebbnek tűnik az élet, csak hát ezáltal szakadunk el a valóságtól és a valódi önmagunktól.) Aztán ez szokássá, reakcióvá válik. Nem merünk élni, kerüljük a kihívásokat, a változást, erős szokásokat, szabályokat alakítunk ki és ezekhez tartjuk magunkat, vagy fájdalomcsillapítókhoz nyúlunk (pia, kaja, gyógyszer, narkó, pénz, karrier), végül még büszkék is leszünk ezekre a húzásainkra, megmagyarázzuk és mi is elhisszük, hogy ezek a mi bátorságaink és erőnk. A "gyávaságot" így magasztossá dicsőítjük. Ezeken a vastag falakon aztán már nem hatolhat át semmi fájdalmas. Csakhogy a valóság sokszor próbál meg betörni, hogy felnyissa a szemünket. Nem kéne védekeznünk ellene, hanem szembenézve vele, vállalva a fájdalmat, a félelmet, a kellemetlent, lehetőséget kéne biztosítanunk a változásnak. Ahogy megindul a változás, úgy lazul a görcs, a feszültség, az erőlködés, a védekezés és a bizonyítás miatti szorongás.
Szóval, ahhoz, hogy valami változzon az életedben és benned, valamelyik szokásodtól meg kell válnod. Aztán persze sorban a többitől is.
(Nagy tévedés azt hinni, hogy úgy változunk, ha újabb szokásokat veszünk fel a többi közé, ugyanis minden szokás egy-egy ragaszkodás, az pedig mindig korlát, vagy fal. Minden ragaszkodásunkkal csak vastagítjuk a falat.)
Törekedjünk arra, hogy ne váljon szokásunká semmi, mert úgy maradunk szabadok, ha mindig az adott helyzetnek, pillanatnak megfelelően cselekszünk.
A szokások elhagyásával tágul a világ.
Amikor csak tehetjük, hagyjuk el a járt utat a járatlanért!
Az ember szabadnak született, minek tenné magát korlátok foglyává, szokások rabjává?