Az elfogadásról, 2 nappal később

Az elfogadásról. Először kezdem azzal, mi NEM az elfogadás. Ha mást várunk el, mint ami van.

Nem akarjuk, hogy fáradtak legyünk, hogy álmosak, hogy türelmetlenek, hogy dühösek, hogy fázzunk, hogy féljünk, hogy fájjon, hogy bizonytalanok legyünk, vagy rosszkedvűek,... Egyszerűen nem akarjuk a kellemetlennek, nem komfortosnak ítélt érzéseinket. Harcolunk ellenük, vagy elfojtjuk, vagy meghamisítjuk. Nem akarjuk érezni, átélni, megérteni és elfogadni meg aztán végképp nem. A fájdalmak nem felelnek meg sem az elvárt énképünknek, sem a szabályainknak. Csakhogy, amit nem fogadunk el, azt nem is szeretjük.
Az elfogadás mindezek ellentéte. Megértéssel, nyitottsággal (kivancsisággal) fogadjuk azt ami van, nem kívánjuk nem létezővé, vagy mássá tenni. Felhagyunk az elvárással. Az elfogadásban megbékélünk magunkkal és a van-nal és engedjük az érzéseinket létezni, bármilyenek is azok. Hozzánk tartozik a szorongás, a bánat, a szégyen és minden kellemetlen érzésünk is. Nézzünk a mélyükre, kutassuk ki őket, emeljük a tudatba. Ha mindig elnyomjuk ami nem felel meg az elvárásainknak, vagy mások elvárásainak, egy valótlan világot építünk a valóságos helyett, és nagyon messzire kerülünk a valódi önmagunktól. Így alakul ki aztán az önbizalomhiány, ami valójában önismerethiány.
Csak az érzéseiden keresztül ismerheted meg önmagad. Ha az érzések kellemetlen részét elnyomod, (piával, gyógyszerrel, zajjal, túlbeszéléssel, pörgéssel..) csak a vélt önmagad ismerheted meg. Ha nem éljük meg a kellemetlen, a nem komfortos érzéseinket, nem leszünk érzékenyek a többi érzéseinkre sem. Érzelmileg vakká válunk és az illúziók világában kötünk ki.
Amikor elszakadtunk a valódi énünktől, akkor a vélt énünket (egónk) fogjuk védeni és bizonygatni, mert bizonytalanná váltunk. A biztonságot, az erőt, a bátorságot, az önismeret adja. Ekkor nincs szükség védelemre és bizonygatásra, és ekkor merünk majd teljes életet élni, vagyis irányításmentesen rábízni magunkat az életre.
Az irányítani akarás elárulja a bizonytalanságunkat. Aki mindent és mindenkit irányítani akar, az fél. És ki az aki fél? Aki nem ismeri önmagát, a valódi énjét.
Az önismeret a valódi gyökér, a valódi támasz, a valódi bizalom és a hála. Itt már nincs szükság másra, mint élvezni az élet kínálta lehetőségeket, szépséget.
Önismeretünk visz közelebb embertérsainkhoz is. Ekkor valósul meg az elfogadás.