Az emberek "hálózatba kapcsolásáról"

Ez egy bonyolultabb, hosszabb eszé. De ne ijedj meg, szerintem érdemes elolvasni. Nagyjából arról szól, hogy miért is kell nekünk embereknek egymással beszélgetni.

Az egyed feletti szerveződési szintekről

Miről beszél az összes vallás? Önmegtartóztatás, adakozás, altruizmus, szeretet.

Ha megdobnak kővel, dobd visza kenyérrel

JézusRészletek

Jézus az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike.

Miről szól mindez? Tedd félre önzésedet, oszd meg anyagi és szellemi erőforrásaidat, haladd meg az egyént (az egódat), teremts önmagad felett (utóbbi megfogalmazás gyakran fordul elő az ateista NietzschénélRészletek
Német filozófus.). Mintha mindenki arról beszélne, hogy van valami fontos az egyén (én, te, akárki) felett. Egy ember nem ember. Az ember lényege a közösség, mely a kommunikáción alapul. Egyszerűen azért, mert az egyetlen lény, amelyik erre képes.

Szeretet = kommunikáció

Inkább kérdés ez, mint állítás, mégis úgy érzem, a szeretet ugyanaz, mint nyitva hagyni a kommunikációs csatornákat. Miért? Mert a szeretet ellentéte (a félelem, a gyűlölet) valójában a kommunikációs csatornák bezárása. Nem beszélek veled, nem szeretlek. Ez a legsúlyosabb, az egyetlen bűn. Vallási, etnikai ellentétek, családok életét mérgező titkok, hazugság, elfojtott érzelmek. Mindezek mélyén az egyetlen valóban létező ördög (igazából ez sem létezik, mert az ördög az IstenRészletek
Istenről (illetve az Istenről) nem könnyű írni. Ha lehet egyáltalán. Ha lehet, akkor is csak óvatosan és szubjektíven. Csak úgy lehet írni róla, hogy Te, aki olvasod, tudd: nem az Istenről írok, csak arról, amit én gondolok Róla. hiánya), a némaság, az ignoráció. Az egyetlen út a szeretet. Hozzád fordulok, kiváncsi vagyok rád, látlak, elismerlek. Ha látlak és elismerlek, akkor rajtad keresztül megismerem a "mi"-t, ami mindkettőnk felett áll. Ez az első lépés afelé, hogy megnyíljon számomra a magam feletti világ, az Istenhez vezető út.

Emberek és hálózatok

A szerető, az önmagát megosztó, önmagát az egyed feletti szerveződési szinteknek alávető ember, a gyermekét szolgáló anya, az urát szolgáló szamuráj, az istenét szolgáló pap az "én" dimenziójából a "mi" dimenziójába lépve legyőzi önnön halandóságát. A több mindig több, mint az egy és a kettő nem kétszer több, mint az egy, hanem egy ennél jóval magasabb rendű komplexitás kezdete, az IstenRészletek
Istenről (illetve az Istenről) nem könnyű írni. Ha lehet egyáltalán. Ha lehet, akkor is csak óvatosan és szubjektíven. Csak úgy lehet írni róla, hogy Te, aki olvasod, tudd: nem az Istenről írok, csak arról, amit én gondolok Róla. felé tett első lépés. Történt már egy-két ehhez hasonló lépés az evolúcióRészletek
Dióhéjban összefoglalva az evolúció azt mondja, hogy az van, ami van. Vagyis az van, ami valamikor lett a múltban és azóta sem pusztult el. során.

Egysejtű -> Többsejtű

Ilyen példa az, amikor több különálló sejt "elhatározta", hogy a feladatokat megosztva olyan, önmaguknál komplexebbRészletek
Csíkszentmihályi MihályRészletek
A chicagoi egyetem magyar származású pszichológia professzora az A fejlődés útjaiRészletek
A nagy sikerű [forrás:Flow - Az áramlat] című könyv folytatása. című könyvében a következőképpen definiálja a komplexitást: [idézet:Komplexnek az erősen differenciált és integrált rendszert nevezzük.] Mi közünk lehet nekünk ehhez az egészhez? egységet fognak alkotni, ami csak akkor életképes, ha minden összetevő jelen van és kifogástalanul működik. A közösség, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe, mindig több, mint az alkotórészeinek összege. Az ilyesfajta minőségi ugrás persze nem "elhatározás" kérdése, nem előzetes egyeztetés és céltudatos döntés eredménye, egyszerűen csak így alakul. Az evolúció valójában ilyen egyre komplexebb rendszerek kialakulásának története: atomokból molekulák, molekulákból makromolekulák, fehérjékből DNS, prokariótákból eukarióták, egysejtűekből többsejtűek, szövetek, majd szervek. A lehetőség mindezen szinteken adott volt és meg is valósult, mint ahogy az emberek számára is adott, ám az, hogy ténylegesen megvalósul, rajtunk múlik.

A cél

De mi is az, amit az emberek ily módon megvalósíthatnának? Már nem csak testi képességek, hanem szellemiek. A madarak tudnak repülni, felnevelik fiókáikat és mindezt tökéletesen csinálják, egész életük mindezeknek a bennük lévő lehetőségeknek a megélése, megtestesítése. De nem tudnak regényt írni. Az ember igen, de messze nem valósítja meg az összes benne szunnyadó képességet. Sok ember megreked az önfenntartás szintjén, de erre az állat is képes. Nem nézem le az állatokat, sőt! Az állat megvalósítja a lehetőségeinek száz százalékát, de az ember nem. Lehetsz te egy sikeres nagyvállalat tulajdonosa (ilyesmire egyetlen állat sem képes), minden este a legdrágább étteremben vacsorázhatsz, de ez ugyanúgy csak önfenntartás, mint amit a makkot kereső vaddisznó csinál, legfeljebb kifinomultabb formában. Te ennél sokkal többre is képes lennél! Tudsz kommunikálni, tudsz szeretni (ezekre a vaddisznó nem képes, legalábbis nem ilyen bonyolult formában), neked tehát az volna a fő feladatod, hogy azt add hozzá a világhoz, amire csak te vagy képes. Ehhez persze szükség van az önfenntartásra, de csak a szükséges mértékben. Az erőnk nagy részét a hálózatra kéne fordítanunk, a kommunikációra, amihez a szereteten keresztül vezet az út, mert ez az, amire csak mi emberek vagyunk képesek.