Az erőről

Béla hat éves volt, amikor a szüleivel először mentek le a Balatonhoz a Ladával. A sajátjuknál sokkal menőbb autókat látott, ezek az autók ultramenő villák előtt parkoltak és hipermenő csajok támaszkodtak rájuk a slusszkulcsot pörgetve ujjukon. Béla elhatározta, hogy túllép csóró szülein és meghódít egy ilyen hipermenő csajt.

Húsz év telt el. Béla ma jól menő vállalkozó, fullextrás Audival mászkál és minden ujjára tíz hipermenő csaj jut. Két éve elvált, hat éves kisfiával két havonta találkozik. Barátnői (és volt felesége) egyöntetűen azt állítják, hogy Béla tökös legény, és igazán tudja, mit akar. A szüleit csak Karácsonykor látogatja, ilyenkor hihetetlenül drága és teljesen használhatatlan ajándékokkal lepi meg őket. Apja többször figyelmeztette, hogy felesleges plazmatévét venni, ha a régi még tökéletesen működik, felesleges az automata garászkapu, amíg kézzel is ki lehet nyitni, de Béla ilyenkor ingerülten leinti őt: "Ugyan fater, le vagytok maradva, ez ma már minimum."

Béla erős. Mindig megszerzi, amit akar. Csak az a gyanús, hogy miért akar mindig valamit. Feltehetően azért, mert lélekben még mindig az a hat éves kisfiú, aki úgy döntött, hogy erősnek kell lenni. Ha valóban erős volna, már rég nem akarná ezt minden áron bebizonyítani. Aki erős, az nem függ a győzelemtől. Erősnek lenni csak egyszer kell, akkor, amikor legyőzzük a félelmünket. Ha ez megtörtént, a valódi feladatot megoldottuk. Ha az erőt sugalló tetteket újra és újra végrehajtjuk, akkor összetévesztjük a célt, az annak eléréséhez szükséges eszközzel.