Értelem és érzelem

Különbözőek vagyunk ez nem baj. Habitusunk, kultúránk, gondolkodásunk alapján fejtjük ki véleményünket dolgokról, eseményekről, ez sem baj. A baj ott kezdődik, ha ezt nem tudjuk kellő önuralommal, önfegyelemmel tenni.

Kirohanásokkal ítélkezünk, feltételezünk. Egyik sem a mi feladatunk, az előbbi a bíróságok dolga, az utóbbi a tudomány előjoga. Ők a kompetensek ezekben az ügyekben. Az érzelmi kitörések olykor megdöbbentőek, szánalmasak, semmiképp nem a véleménynyilvánítás eszközei. Érvek sem sorakoznak mögötte, csupán pillanatnyi meggyőzöttség kerekedik felül, ami gátolja a másik ember elfogadását, megértését. Ez is a cél, sok az érdekrendszer, ami megzavarja tán az elmét, megfosztja az önálló gondolkodás örömétől, és eközben elvesztjük, feláldozzuk egyéniségünket, s mint a Marionett figurák emeljük lábunk, kezünk. Lépünk, fordulunk, de csak a drót adta tér keretein belül. Élettelen bábok módjára.

A véleményformálás művészet. Szabad gondolkodás a forrása, befolyást nem tűrő, csak a sajátunk, nem mások mutatják az irányt. Gondolkodunk, hogy ne az indulat győzzön a józan -ésszel szemben, mert méltatlan, igazságtalan elemekkel a tisztán látás sem lehetséges.

Az így állandósult düh, gyűlölet, harag, stresszes állapot károsodást okozhat. A hormonok túláradása az immunrendszer hatékonyságát csökkenti. Meg kell tanulnunk az érzelmekkel is bánni, annak érdekében, hogy elkerüljük az erkölcsi fogyatékosságot.