Mennyi a fizud?
Költői kérdésnek szántam, de bírod még?
Újabb okos ötlet pattant ki valaki fejéből, nem először. Anno, az egyik szolgáltató meg akarta emelni szolgáltatás díját 1 %-kal, s abból rendezték volna a kintlévőségüket. A fizetésképtelen helyett fizettek volna a fizetőképesek, de mert egyetemleges fizetési kötelezettség nem létezik, így el kellett állniuk szándékuktól. Mi változott? A gázszolgáltató emelni akarja a szolgáltatás árát, hogy rendezhesse követelését, de ugye, nem velem szemben?! Még mindig áll, az a szabály: nem felelek más tartozásáért, nem vállaltam kezességet sem. Nem vállalom át az állami felelősséget sem! A családoknak éppen elég a saját felhasználásukat kifizetni, nem követelhető tőlük, hogy másokért is helytálljanak. Másik szabály: szolgáltatás ellenszolgáltatás elvének egyensúlyban tartása. Amennyit fogyasztottam arról állíthat ki számlát, annak befizetése terhel engem. Kényszerképzeteim vannak, az ősközösség lidérce telepedett rám, együtt halászunk, vadászunk, de valakik mindig többet zsákolnak be, mint ami tisztességes volna. Már az ősközösség sem a régi.
Hozzászólások
Ősközösség
Azt írod:
Pedig az volt ám a jó világ, egyáltalán nem volt gázszámla! Pláne Afrikában :)Utóirat másnap: Nem ostoba vicc akart lenni a fenti megjegyzés. Tényleg egész hosszú ideig megvolt az emberiség gázfűtés nélkül. Az esszében vázolt probléma egy huszárvágással megoldható, ha nem vesszük igénybe az adott szolgáltatást. Elképzelhetetlennek tűnik, pedig amíg nem ismertük ezt a szolgáltatást, nem hiányzott és nem volt vele probléma. A kérdés az (én sem tudom a választ), hogy menjünk tovább előre az egyre újabb szolgáltatások és az ezekkel járó egyre újabb problémák felé, vagy forduljunk vissza egy egyszerűbb, természetesebb életmódhoz (lásd például: amisok). Valahol a kettő között lehet az üdvözítő út.
Megoldás
Igazad van kedves csapos! Meg is tenném, ha anyagi eszközök meglennének, de annak hiján vagyok. Nem akarok visszafordulni, sőt hátra sem nézek.Nem hiszem, hogy az egyedüli út, hogy valamihez, valakikhez mérjük jelenlegi helyzetünket. Fejleszteni kellene, pl.ahogy az osztrákok is megteszik, napenergiával oldják meg a szükségelteiket kistelepüléseken is. Mi forgolodunk a hülyeségben és az elvonásokban. Sajnos nem a megújulás a cél, meg a fenntartható fejlődés. Ezek csak szavak, nincs mögötte semmi.
Jó reggelt :)
Azt akartam érzékeltetni az előző hozzászólásomban, hogy gyakran szabadabbak vagyunk, mint gondolnánk. Tudom, hülyén hangzik, de mindig elfelejtjük, hogy a fázást is választhatjuk a gázszámla befizetése helyett. Persze ezt a megoldást épeszű ember nem választja, de talán jó, ha egy kilátástalannak tűnő helyzetben egy ilyen lehetőség is eszünkbe jut. Nem valódi megoldás, csak biztosít egy menekülő útvonalat, a gondolkodásunk egy kis levegőhöz jut a fullasztó valóságban, megnyugodhatunk, hogy nem vagyunk teljesen rabjai a helyzetnek, a saját jól felfogott érdekünknek. Az adott példánál maradva, az a jól felfogott érdekünk, hogy télen ne fázzunk. De pont ettől vagyunk kiszolgáltatottak a szolgáltató felé. Ha viszont azzal, hogy akár fázhatunk is, kisiklunk a szolgáltató karmaiból (legalábbis gondolatban), megszabadulunk a kilátástalanságból (megint csak gondolatban) és talán eszünkbe jut egy olyan valódi megoldás, amire eddig (kétségbeesésünkben) nem is gondoltunk.
Mindez persze csak filozofálgatás, valóban jobb lenne egy olyan országban élni, ahol támogatják a megújuló energiaforrásokat (egyszer megkérdeztem egy szakértőtől, hogy mennyi idő múlva térül meg, ha az egész házamat függetlenítem az öszes energiaszolgáltatótól napelemekkel, földhővel stb. Azt mondta, ma Magyarországon nem térül meg).
Volt választás
A volt szoc.min.asszony is azt mondta: "Mindenkinek jogában áll, hogy megfagyjon a saját lakásában". Volt választásuk tehát azoknak is akik a fagyhalált választották saját otthonukban. A kilátástalanságból a halálba!? Mecsoda lehetőség, perspektíva, ez a mi esélyünk? A választás irgalmatlansága. A régi mondás jut eszembe:"Boldogok a földi szegények, ővék a mennyország." Vajon, csak a mi feladatunk védeni az üvegháztartást az életünk árán is?
A választásról
Ha filozofikusan tekintek erre a kérdésre, akkor adott esetben a szabadon választott fagyhalál sokkal emberhez méltóbb lehet, mint olyan vállalatvezetőnek lenni, aki többmilliós végkielégítéssel távozik a vállalat éléről. Az utóbbi embert az úgynevezett "érdekei" (lóvé) oly módon teszik nem emberré, hogy észre sem veszi. Sosem voltam vallásos, de mostanában kezdem érteni, miért mondta Jézus egyrészt azt, amit Te is idéztél tőle, másrészt ezt:
Ha gyakorlatilag tekintek a kérdésre, akkor azt kérdezem: Miért fagy meg egy ember a saját otthonában? Miért nincs olyan kapcsolatrendszere, hogy átmehet valakihez, akinél meleg van? Miért az állam a hibás, miért nem a szomszéd, vagy a rokonok?
UI.: Nem ismertem a volt szoc. min. asszony eme "mondását", nem őt idéztem, csak szerencsétlen módon pont ez a példa jutott eszembe.
UI.: Nagyjából ezt a kérdést (szabadság kontra szolgáltatások) boncolgattam az Egy parasztházrólRészletek
Jártam egy Balaton-felvidéki parasztházban. Kőből épült, a vakolat göröngyös, az ajtók és ablakok kicsik. Mikor kiléptünk, a társam szánakozva ezt mondta: "Azon gondolkodtam, hogy lehet így élni?" Én is pont ezen gondolkodtam, csak épp mélységes tisztelettel. című esszében.
Még egyszer
Még egyszer hozzászólok ehhez a hozzászólásodhoz.
Ha nem vizsgáljuk a múltat, a valóság egy részét nem vesszük figyelembe. Lehet így megalapozott az ítéletünk? Ha nem akarod másokhoz mérni a helyzetünket, akkor hogy jönnek a képbe az osztrákok? A nyugati országokkal való példálózás során gyakran nem veszik figyelembe, hogy ezeknek az országoknak valaha kiterjedt gyarmataik voltak (az osztrákoké például mi) és ez a tény máig érezteti hatását ezen országok gazdaságában.