Mint hal a vízben
A reklámok reklámja. Hatalmas víz, na mondom, betyár élet visz a víz. Nem, úsznak elő a halak, tátognak, a képernyő elején lehorgonyozva, köszönetet mondanak: „Köszönjük, hogy európai életkörülmények között élhetünk.” Megható pillanatok minden idegszálammal összpontosítottam a képernyőre. Ez igen, ránk, emberekre ez miért nem vonatkozik? Már, mint az európai életkörülmény? Gondolkodóba estem, nem könnyű feladat, de megerőltettem magam. Arra az álláspontra jutottam, hogy, igen, ők nem kapnak csekélyke bért sem, adózniuk sem kell, nincs regie költség, hiteltörlesztés, ivadékuk taníttatására sem költenek, a pikkelyük is rajtuk marad, míg ki nem fogják őket. Ergo, jól élnek, míg ezt magunkról nem mondhatjuk el. Olyan szívesen mondanék én is köszönetet, lesz rá lehetőség, mondjuk, még ebben a században?
Hozzászólások
Kérdéseim vannak
Tegyük fel, nem kapunk bért, nem adózunk, nincs rezsi, nincs hitel, nincs iskola, vagyis nincs állam, nincs tulajdon és bárki akkor fog ki (lő le, eszik meg) minket, amikor akar.
Kis kalandvággyal benne vagyok.
De ez az európai életkörülmény? Ezt érted az alatt, hogy "jól élnek"? Ahogy JézusRészletek
Jézus az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike. is beszél az ég madarairól és a mezők liliomairól? Nehéz (de nem elvetendő, sőt!) út, kevesen próbálkoznak vele.
Vagy inkább azt érted európai életkörülmény alatt, hogy mindez van és mi (az egyén, a család) könnyedén meg tudjuk teremteni mindezek anyagi feltételeit? Mert ha az utóbbi, akkor gyanítom, hogy mindig lesz valami homokszem a gépezetben, valaki mindig megszívja, mindig lesz korrupció, hazudozás, mindig lesznek egyenlőbbek. Mert az alapötlet sántít. Alapötlet alatt azt a jelenleg európainak elfogadott világnézetet értem, mely szerint:
De valahogy mindeközben pusztul a környezet és (legalábbis nekem így tűnik) romlik az ember minősége. Egy megoldott probléma tíz újat vet fel. Tegyük fel, hogy nincs korrupció, nincs hazugság és nincsenek egyenlőbbek. Akkor is mindig minden lehet egy kicsit jobb és ennek soha nincs vége. Olyan ez, mint az orvoslás. Mindig mindenre születik megoldás, de a halált nem lehet gyógyítani.Pontosan miért mondanál szívesen köszönetet?
Emberhez méltó élet
Jelenleg nincs korrupció, hazudozás, egyenlőbbek az egyenlők között?Úgy gondolom,hogy éppen ideje lenne emberhez méltó életet élni. A munkáért megfelelő bér kell, na nem millós, persze ha adják miért ne. De minimum annyi, hogy a családok kifizethessék a költségeiket, tanítatthassák gyermekeiket, esetleg jusson sportra, pihenésre, szerintem ez még mindig nem istentől való elrugaszkodás, csupán emberhez méltó élet.
Ma és tegnap
Ma Magyarországon az átlagosan elvárt "emberhez méltó élet" sokkal magasabb színvonalú, mint a történelem során bárhol, bármikor elvárt. Vagyis sokkal erőforrásigényesebb. Még a reális (tehát nem az elvárt, hanem az, ami valójában van) életszínvonal is sokkal magasabb, mint amiben a Föld most élő teljes lakossága 80 százalékának jut (Afrika, Ázsia stb). Itt már az eredeti cikkben általad írt "európai életkörülmények" és a mostani hozzászólásodban írt "emberhez méltó élet" között érzek némi ellentmondást. Lehet, hogy mi most az európai szint legalján vagyunk, de ez még mindig luxus a Föld átlagához képest. És akkor még ott van az is, hogy ma a Földön hatmilliárd embernek kéne emberhez méltó életet élnie, és ez a szám szerintem több, mint ahány ember élt mondjuk 1920-ig valaha összesen a Földön.
Más. Azt írod:
Dehogynem. Én azt akartam mondani, hogy ha nem lenne, akkor is ellentmondásos fenntartani az európai szintet a fenti okok miatt.Nem kötöszködni akarok, csak kérdezek. Lásd: Szellemi kocsma > Etikett > 5. pont
Gondolatcsere
Nem veszem kötöszködésnek, inkább gondolatcserének.Ha Afrikához igazítjuk az életszinvonalunkat, illetve azt használjuk mércének, akkor baj van.Ne keseríts el kérlek, még élni szeretnék kicsit jobban,ez ördögtől való volna? Az európai életkörülmények szerintem passzolnak az emberhez méltó élettel. Munka, megfelelő bér, nem gond a számla kifizetése, jut pénz a sportra, pihenésre. A munkanélküli ellátást kap, amiből szintén megél. Nem látok ellentmondást, de szívesen olvasom, ha kifejted.
Ellentmondás
Rég jártam a kocsmában...
Nem is igazán "ellentmondást" akartam írni, csak nem tudtam jól kifejezni. Abba szerettem volna egy kicsit belemenni, hogy a mai európai életkörülmények messze magasabb színvonalúak annál, ami valaha a történelemben és ma az elmaradottab országokban az embereknek osztályrészül jut(ott). Az esszében még "európai szint"-ről írtál, később "emberhez méltó" lett belőle. A kettő szerintem nem ugyanaz (ebben éreztem az ellentmondást). Elsőre én is azt mondanám, hogy az az emberhez méltó élet, hogy van munkám, megfelelő bérem stb (amit Te is írtál). De jobban belegondolva már árnyaltabb a kép. Ha megkérdezel egy mai kamaszt, jár-e neki külön szoba, saját mobil, azt mondja: "Naná!" Pedig negyven éve ez még egyáltalán nem volt evidens. Tehát ami ma mindenki számára elvárható szintnek tűnik, az egykor a kiváltságosoknak jutott, még régebben a királynak sem. Kétszáz év múlva mi lesz az elvárás? És hányan fognak élni akkor a Földön, akik azt a szintet majd elvárják?
A fő problémát abban érzem, hogy mindennek végső soron a természet fizeti meg az árát. Nem romantikus természetvédő vagyok, csak úgy látom, hogy a mai ember túlzottan el van foglalva a megélhetéssel és kevés idő marad az Életre. "Élet" alatt nem csak az ember személyes életét értem, hanem a biológiai életet. Az ember ezer csodát alkotott, mégsem ér fel egyik sem az olyan természetesnek tartott dolgokkal, mint a magból születő növény. A növény a természet része, ugyanakkor az hogy egy két centis makkból húsz méteres tölgyfa lesz, egyáltalán nem természetes. Persze, az, de mégsem. Ma igen ritkán látunk olyan embert, aki megáll egy fa előtt és leesik az álla. Ilyesmire nincs idő.
No de alaposan elkalandoztam, bocs :)
Az igazi "emberhez méltó élet" valahol az egykori indiánok élete lehetett. Fenntartható, nem túl gyors, jutott benne hely mindannak amit Te is írtál, csak minden természetesebben, vagyis ingyen. Nem volt munka- és szabadidő, csak maga az élet. Nem volt függés és határidők, de volt játék, sport, spiritualitás. Valószínüleg nem volt könnyű élet, de igazi.
Feloldás
Bocsánat, hogy élek! Szeretem a természetet, hegylakó vagyok, amennyire tudom védem.Nem használok permetszereket, nincs gaz a területemen. De a fenntartható fejlődést nem a mindenkor kormánynak kellene megalapozni? Gondolj bele, ha van, olyan terméket veszek, ami kiméli a természetet, olyan autóba teszem seggem, ami nem szennyezi a környezetet, ha van pénzem megoldom a bioház lehetőséget.Ebben nincs felelőssége a kormánynak, csak a személynek, akinek még esélye sincs a változtatásra, mert hónapról hónapra vergődik.Hát nem sok választ el attól, hogy indián életet éljek, a szabadég alatt, csillagokat fürkészve.És akkor kinek lesz jó? Mert nekem biztosan nem.
Nem biztos
Nem biztos, hogy nem lesz jó. Persze csak nagy a szám, én sem próbáltam ki az indián életet. De itt is csak azt tudom írni, mint a másik hozzászólásomban. Ha elfogadjuk a teljesen leegyszerűsödött élet lehetőségét, máris kevésbé vagyunk sebezhetők.
Más: Frank SchätzingLétrehoz
Nem létező cikk. ír a Híradás egy ismeretlen univerzumbólLétrehoz
Nem létező forrás. c. könyvében a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos ellentmondásról, konkrétan a szélenergia hasznosításáról. Azt mondja, ahhoz, hogy egy szélerőművet megépítsenek, hatalmas mennyiségű fosszilis energiát kell felhasználni, tehát (rövid távon legalábbis) nem csökken, hanem növekszik az üvegházhatás. Ez csak egy példa arra, hogy nem biztos, hogy olyan egyszerű a kiút az energiaválságból. Másik példa: ha Európa teljes üzemanyagfogyasztását biodízellel szeretnénk megoldani, akkor nemhogy nem maradna hely kaját termeszteni, hanem még a városok területén is repceföldeknek kellene lenni. Szóval úgy tűnik, ha lenne pénz átállni a megújuló energiaforrásokra, akkor sem lenne megoldva például a globális felmelegedés problémája, csak akkor, ha radikálisan csökkenne az energiaigény. Ez viszont (valószínüleg) egyet jelent az életszínvonal csökkenésével.
Lehet?
Az életszinvonalunkat még lehet csökkenteni? Lehet ennél lejjebb menni? Akinek van munkája alamizsnáért dolozik, esélye sincs életszerű megnyílvánuláshoz. Ennél egyszerűbb életet nem tudok élni, mert az már nem élet.
Nem élet?
Nem ismerem a konkrét életkörülményeidet, csak a magyar átlagot. Az pedig (történelmi távlatban) sosem volt ilyen jó, vagyis ennél mindig is rosszabb volt. Átlagról van szó, vagyis lehet, hogy a huszas években jobban élt a városi polgár, mint ma, de az akkori paraszt sokkal rosszabbul élt, vagyis az átlag alacsonyabb volt. Persze nem vagyok történész, csak saccolok.
Miért vagy ilyen elkeseredett? Én sem élek király módra csak azt látom, hogy nőnek ki a lakóparkok a földből, mindenki autóval furikázik és lassan a kutyának is saját mobilja van.
Ma Magyarországon szerintem nem az anyagi, hanem a szellemi életszínvonallal van az igazi baj. Az olyan alapvető dolgok, mint a bizalom és a szeretet, fájdalmas módon háttérbe kerültek a pénz és a tulajdon mellett.
Kösz, megvagyok
Igen, elkeseredett vagyok, amikor azt hallom, olvasom, hogy éheznek gyermekek, utcára kerülnek családok. Lehet életnek nevezni, ez az élet része? Törödjünk bele, rossz helyre születtek? Ezeket a rossz és hibás döntéseket nem tudom elfogadni. Gondolod, hogy ránk, nem lesz ez kihatással? A lakóparkok lakásai imitt-amott eladhatatlanok, nincs vevő, egyelőre, talán a válság miatt. Igen, azt is látom, hogy vannak akik vigan élnek a több milliós jövedelmükből, de ezzel nem tudok mit kezdeni.
A magyar átlag úgy gondolom, hogy rosszabbul él, mint akár a szocializmus éveiben. Akkor még járt annyi bér, hogy kifizesse a regie költségeket (ami messze nem volt olyan magas, mint most), és még megéljen. Meggazdagodni azért nem lehetet.Nem sirom vissza azt az időt, a jó sorsom mentsen meg tőle.A baj gyökereit még mindig abban látom, hogy a munka nincs megfizetve, nincs a bérben a szükségletek és a megélhetés költsége. Írhatom azt, hogy a pénz nem boldogít, de jó ha van. Abból élünk, sőt elvileg azért dolgozunk. Pénzért. Viszont azzal egyetértek, hogy szellemi életszinvonallal baj ban. Hozzátenném még, hogy az erkölcseinkkel súlyos problémák vannak.
Utcára kerülni
Mennyival jobb volna egy olyan világban élni, ahol az utcára kerülő családot befogadja a szomszéd és nem az államra hárul a feladat, hogy megoldja az ilyen problémákat. Szerintem elképzelhetetlen, hogy mindenki elég pénzt keressen ahhoz, hogy ez ne történhessen meg. Ma azt hisszük, a politikai és gazdasági rendszer a hibás, arra mutogatunk, pedig szerintem elsődlegesen a szellemi és erkölcsi életünkkel van baj. Ha az rendben volna, ki sem alakult volna ez a tulajdon és pénz alapú rendszer, maradt volna a kisközösségeken alapuló természetes rend. Hogy ez utóbbi hogyan nézhet ki pontosan, nem tudom, de az alapját mindenképp a személyesség adja. Úgy is mondhatnám, nem lehet jó egy olyan társadalom, melyben nem ismeri mindenki az összes többi nevét.
Hol az igazság?
Meglátásom szerint, mindenki felelős, csak az állam nem? Annyi a feladata, hogy beszedje a pénzt, adóformájában? És ezt a pénzt magára fordíthatja? (politikusi, vezetői juttatások)A rászoruló és a gyermek nem ér annyit, mint "nagyjaink".Beszélni sem érdemes a kirekesztettekről,leszakadottakról, ők tehetnek mindenről, különben is gondoskodjanak magukról. Igy van rendjén? A tölünk nyugatabbra eső társadalmakban, vajon miért lehetséges a munka megfizetése? Van hasonlítási alapom: a harminc éves gyermekem háromszor annyit keres, mint az apja lassan negyven éves munkaviszonyával. Ez is rendjén való? Ennek ellenére annak örülök, hogy a gyermekem európai életkörülmények között élhet. Egyetlen dologban hiszek, hogy minden rendszer eléri a végét,így a újkori rabszolgatársadalomnak is vége szakad egyszer, ez biztos. Egy olyan világban akarok élni, ahol a tudás számít, a munkát megfizetik, merthogy túlléptük már az ösközösségi formát és a szocializmus ideje is lejárt, ha igaz. Az emberi pszichikum akkor egészséges, ha minden olyan esetben tiltakozik, amikor szükségleteinek kielégülését tartosan akadályozzák.Közel nyolc éve azt bizonyítják nekem,nekünk, hogy nem vagyunk érdemesek arra, hogy életterünk legyen és szükségleteink. Ugyanakkor a másik oldal nem élhet százötvenezer forintból, nekik több kell, nekik megjár a több milliós fizetés. Az alapot a személyiség adja, felelős személyiség, aki a közjó, a közérdek verzióját nem téveszti össze a pártérdekkel, saját önérdekkel. Nem lehet jó az társadalom, amely nem bír olyan alapvető jegyekkel, mint szolidarítás, tolerancia, empátia.
Elbeszélünk egymás mellett
Sok mindenben egyetértek veled, de más és más értelmezése van például az ebben a hozzászólásomban felvetett szabadon választott fagyhalálnak, ha aktuálpolitikai, vagy ha spirituális szemszögből nézed. Én általában arról szeretnék beszélni, hogy ha ma Magyarországon nem volna átitatva a politikai és gazdasági élet bratyizással, korrupcióval (vagyis, ha nyugat-európaibb módon történnének a dolgok), akkor is tele lenne a rendszer igazságtalanságokkal és ellentmondásokkal. Nyugaton látszólag jobb az élet (a kis ember, a "dógozó" számára is), de ez sok esetben annak a következménye, hogy hosszabb idő óta folyik a demokrácia köntösébe bújtatott és külső országok felé irányuló kizsákmányolás és rabszolgatartás. Lásd: régebben gyarmatosítás, ma az olcsóbb munkaerő kihasználása, a gyártás kihelyezése elmaradottabb országokba. Amikor arról beszélek, hogy "túl sokat akarunk", akkor ebbe beleértem egész Európát. Itt Magyarországon tényleg ezt hallgattuk az elmúlt években és tényleg érthetetlen (mit "érthetetlen", vérlázító!), hogy miért csak én (a kisember) akarok túl sokat és miért nem a BKV vezérigazgatója, de felülről nézve (vagyis globálisan, például Afrikával összehasonlítva) az egész európai mintájú gazdasági és politikai rendszer túl sokat akar. A megtermelt javak a Föld egészét nézve nagyon igazságtalanul oszlanak meg. Itt nálunk, Nyugat-Európa határán tényleg úgy tűnhet, hogy rosszul élünk, de ha jól élnénk, akkor is rosszul (rossz módon, rossz rendszert támogatva) élnénk, csak a jólét és elégedettség miatt nehezebben vennénk ezt észre.
Ha még feljebb lépünk, és spirituális szemszögből tekintünk a szabadon választható fagyhalálra, akkor megláthatjuk, hogy az élethez mindenáron való ragaszkodás a legzsarnokabb rabszolgatartónk. Paradox módon, bármely rendszernek addig van hatalma felettem, amíg van veszíteni valóm. Szerintem nagyon fontos tudni arról, hogy bármikor elengedhetünk egy ilyesfajta kötődést, mert ez a tudat szabaddá tesz. Pontos forrást nem tudok, de ismerősöktől hallottam egy német nagyvállalkozóról, aki a válság miatt elveszítette több milliárdos vagyonának kétharmadát, ezért öngyilkos lett. Innen alulról nézve (ahol a maradék egy harmad is bőven soknak tűnik) nevetséges (=tragikus) ezt látni, pedig a magyarázat egyszerű: ez az ember elvesztett valamit, amihez kötődött. Ez a kötődése tartotta őt rabságban.
A felelős személyiségről: sokszor mondják, hogy a fejétől bűzlik a hal (azért tartunk ott, ahol, mert a vezetők korruptak), de szerintem egyáltalán nem egyértelmű, hogy a kisember stiklijei a kényszer következményei. A politikusaink a "mi kutyánk kölkei", vagyis a magas BKV végkielégítés nem okozója, hanem következménye annak, hogy a kisközértben vizezik a párizsit. Persze ez egy eldönthetetlen kérdés, de mindenképpen érdemes belegondolni, mert ha tényleg így van és mi erről nem vagyunk hajlandók tudomást szerezni, akkor választgathatunk négy évenként kedvünkre, a lényeg sosem fog változni.
Az élet szép
Igyekszem nem feltételezni dolgokat, az ítélkezés nem az én feladatom. Az utóbbi a biróságra tartozik, ez előbbi pedig a tudomány előjoga.Ezért igyekszem nem véleményt formálni a kisemberek stiklijeit tekintve, vagy a BKV, MÁV ügyleteiről. Csupán sajnálatosnak tartom, hogy nincs valamiféle egyensúly a tekintetben,hogy a munkáért járó juttatás arányai elfogadhatóak legyenek.A válság eredménye (de lehet, hogy csak ebbe csomagolják, és inkább az embertelen, megalázó intézkedések a kiváltó okai) az öngyilkosságsorozat, mint hallhattuk ez így történik Franciaországban is. Rendkivül szomorú,de egyéni döntések, olyan érzésem van, hogy megfutamodtak a konfliktus elől, hátrahagyva a családjukat, ezáltal még nehezebb körülményeket okozva szeretteiknek.
Ha már megszülettünk, élünk, miért ne ragaszkodhatnánk az élethez? Azért születtünk, hogy éljünk. Az élet szép, a gondokat, problémákat pedig meg kell oldani.
Nem gondolom, hogy elbeszélünk egymás mellett, csupán Te más szemszögből érvelsz, én más megvilágításba helyezem ugyan azt a témát. Én örömmel beszélgetek Veled, érdekes és számomra ismeretlen gondolatokat olvashattam, ami szinessé tette a disputát. Köszönöm.
Hmmm...
Az a helyzet, hogy ennek a beszélgetésnek sosem lesz vége :) Pedig valahogy mederbe kéne terelni a dolgokat. Mármint technikai értelemben. Vagyis arról van szó, hogy ezt a hozzászólássorozatot valahol mégiscsak be kellene fejezni. Pedig minden mondatodról eszembe jut ezer másik, de ebből csak egy nagy katyvasz lesz a végén.
Valahogy ki kéne dolgoznunk (egyelőre úgy tűnik, nekünk kettőnknek) valamiféle rendszert arra vonatkozólag, hogy ne váljanak parttalanná az egyes cikkekhez fűzött hozzászólások. Ki kéne kristályosítanunk közösen azokat a kulcsfogalmakat, amelyek köré az egész életünket szervezhetnénk. Ebbe a csevelysorozatba például belekevertem a környezetvédelmet, a személyes felelőséget és sok minden mást, pedig ezekről a dolgokról más esszékhez kapcsolódóan kellett volna inkább beszélni. Persze minden összefügg mindennel, ugyanakkor a szellemikocsma.hu-t épp azért hoztam létre, hogy tisztázzuk azokat a sarokpontokat, amelyek köré szervezhetjük a személyes életünket.
Még én sem tudom pontosan, hogy most miről beszélek (írok), csak érzem. Ilyen kulcsfogalmakra gondolok: felelősség, függés, élet, halál, társadalom, szabadság...
Kedves RIA! Kérlek, segíts nekem ebben!
Ökológiai lábnyom
Érdemes erre is vetni egy pillantást: Ökológiai lábnyom számítás. Az enyém 3,37 az elvileg megengedhető 1,8 helyett!