A felelősségről (kocsmárosné aranyvirág szerint)

A pokol mindenkiben magában van benne. De a mennyország is.

Amit elhazudsz, elfojtasz, pokollá teszi az életedet. Amit nem fogadsz el, az is. Ha nem vagy őszinte magadhoz és másokhoz, ha nem szereted és nem tiszteled magad, az is. Amihez ragaszkodsz, aminek a rabja vagy, pokollá teszi az életedet.
De ha őszinte vagy, ha elfogadod és szereted magad és másokat, ha hálás vagy azért aki vagy és azért ami van, ráleltél a mennyországra. A mennyország pedig az, ahol öröm, béke és elégedettség van.
A pokol pedig az, ahol félelem, szorongás, bizonygatás, düh, harag, menekülés, hajsza és elvárás.
Bennünk vannak. És csak mi vagyunk érte a felelősek. Rajtunk múlik az őszinteség vagy a hazugság, a felvállalás vagy az elfojtás, az elfogadás vagy az ítélkezés, az elengedés vagy a ragaszkodás. Mi döntünk. Ki mit választ, aszerint él: aszerint boldogul vagy szenved. Nincsenek más felelősök. Mindenki, aki másra mutogat, hazudik magának. Mindenki, aki kívül keres boldogságot és békét, tévúton jár.